2. Néha erőt vett magán és beült egy moziba egyedül

Néha erőt vett magán és beült egy moziba egyedül, hátha történik valami, de persze nem történt semmi, így aztán haza ment és még magányosabbnak érezte magát, mint a mozi előtt, még kilátástalanabbnak látta az életét, még reménytelenebbnek, hogy valaha is családja legyen.  Az ügyfelei ötven körüli családapák és kellemetlen, vállalkozó nők voltak. Tudta, köztük nincs senki aki számításba jöhetne. Az egyik ügyfele Csapó úr, kedves, vicces, hatvanas, orvosi műszereket importáló férfi volt. Mindig megnevettette Katit. Valahányszor nagy pocakjával, karika lábain elviharzott, mindig úgy búcsúzott:

– Várjon, várjon Katika! Egyszer férjhez adom!

– Itt lenne az ideje- mormogta maga elé Kati, aztán visszafordult a számoszlopaihoz.

Egyik nap, Csapó úr a rá jellemző szélvész járásával, a maga hangos, jókedvű módján fékezett Kati íróasztala előtt. Egy magas jóképű férfi volt vele.

  • Kicsi Katikám!- harsogta- ez itt Hamvas József doktor úr. Arra kérném, mondja meg a főnökének, hogy módosítsa a társasági szerződést, mert a doktor urat beveszem a cégbe. Jó? Megtenné, hogy felhívja Hamvas doktort amikor megvan a módosítás és aláírhatjuk a papírokat? Maga egy tündér Katikám! Ugye, Józsi? – és kiviharzott az irodából maga után húzva az orvost.

Innen közhelyes módon történtek az események. Kati felhívta az orvost, ő randevúra hívta Katit. Elkezdtek ismerkedni, együtt járni, aztán összeházasodtak. Kati repült a boldogságtól, a doktor úr meg büszke volt a gyönyörű feleségére. Minden társadalmi eseményen részt vettek, ahol József villoghatott felesége szépségével. Folyt. köv

 

1. Kati könyvelő volt egy cégnél…

Kati könyvelő volt egy cégnél, elmúlt harminc és egy ideje minden belépő ügyfélre azzal a „ lehet, hogy talán ő lesz az” tekintettel nézett . Szülei Szlovákiában éltek, pici korában áthozták a nagynénjéhez, jobb lesz itt neki. A nagynéni kedves volt, szerette őt, de hogyan tudta volna pótolni azt a biztonságot és melegséget, amit csak egy édesanya adhat. Bár megígérték a szülei hogy sűrűn látogatják, az igazság az lett, hogy csak néhány nagyobb ünnepen látogatták meg a gyereket, a néni meg nagyon szigorúan fogta. Saját gyereke nem volt, így gyakorlata sem- abból nem lehet baj-alapon, nem nagyon engedte Katit sehova. Visszahúzódó, gátlásos lány lett Katiból. Mikor elkezdte az önálló életét se ismerősei, se barátai nem voltak. A munkahelyén csupa férjes asszonnyal volt körülvéve, barátkozni se volt kivel.

Azt is mondhatjuk, egyedül volt, mint az ujjam. Munka után ment haza és otthon tett-vett a lakásban, olvasott. Sok férfinak megakadt rajta a szeme, de egyik sem mert közeledni, mert senkinek eszébe sem jutott volna, hogy Kati társ nélkül éli az életét. Ugyanis ez a csendes, magának való lány, egyszerűen gyönyörű volt. Magas, sudár, szőke, kékszemű gyönyörű lány volt és ennek ellenére nem csak társtalan volt, hanem magányos is. Sokszor megfordult a fejében, hogy ha így él, hogyan fog társat találni magának. Egyre jobban vágyott arra, hogy végre ő is tartozzon valakihez, de ami igazán hajtotta a párkapcsolat felé, az egy kisbaba volt. Pici korától arról álmodozott, hogy majd egyszer anyuka lesz.

Elhatározta, ő másképpen fogja csinálni, mint az édesanyja. Soha, egyetlen percre sem fogja magára hagyni a gyerekét. Nincs a világon annyi szeretet, amennyit ne adna meg neki. Minden álma egy kisbaba volt. De el sem tudta képzelni, hol találhatna rá egy megfelelő férfi…..folyt.köv

20. Ha nincs mellettük valaki, akkor ők nem teljes jogú tagjai a társadalomnak

Van egy másik típus, akivel szintén sok munka van. Tiszta a haja, tiszta a körme, tiszta rajta a ruha, semmiféle államellenes bűncselekménnyel nem vádolható, de azt sugározza, hogy bocs, de én nem is vagyok igazán. Se smink, se frizura, szürke kis egér, jelentéktelen, érdektelen. A férfiaknál ugyanez. Öltönyhöz való ing sorttal vagy egy fazontalan- nagyapámnak is ilyen volt-bajúsz…Én mindenkit megkérek, hozzon magáról fényképet amikor belép az irodába.. Van egy nagyollóm, azzal szoktam levágni a képekről az ex-férjeket, ex-feleségeket, egykori szerelmeket és volt élettársakat. Az ilyen típusú emberek mindig olyan képet hoznak, amin valamilyen ex ott maradt. Mert akkor ők még voltak. Levágjuk a múltat és ott marad ő, abból az időszakból, amikor még jól volt a bőrében, mert párkapcsolatban élt. Egy csinos nő, jó hajjal, trendi ruhában, megfelelő sminkkel. Egy izlésésen öltözött, igényes férfi…Ilyenkor azt szoktam kérdezni: ki ő? A válasz: én vagyok. Akkor fogok egy tükröt, odatartom elé és mellé teszem a képet. Behatárolhatatlan piros foltok jelennek meg a bőrön, amik elindulnak a mellkasról a nyak felé, vagy fordítva és bekövetkezik az összeomlás. Merthogy vannak emberek, akik azt gondolják, hogy csak akkor lehet helyük a világban, ha párkapcsolatban élnek. Ha nincs mellettük valaki, akkor ők nem teljes jogú tagjai a társadalomnak, akkor ők hátrányos helyzetűek, és alanyi jogon nem vehetnek részt az életben. Ezt kommunikálják kifelé.
– Figyelj, valahogy rakjunk már össze téged újra! – mondom ilyenkor. Engem a belső értékeimért szeressenek! – hangzik a típusválasz.
– Mondd, ha te látsz egy szürke, érdektelen valakit, akkor elfog a vágy, hogy megtudd, milyen belső értékei lehetnek ennek a látszólag dögunalmas, szürke embernek?
Nyilván nem – pedig lehet, hogy tényleg vannak neki. Mint ahogy neked is biztos vannak. De ahhoz, hogy erre valaki kíváncsi legyen, először fel kell kelteni az érdeklődését. Egy férfi érdeklődését pedig csak akkor tudod felkelteni, ha nő vagy. És fordítva. Egy nőnek akkor csillan del a szeme, ha lát egy férfit. Nagy tévedés, hogy szépnek kell lenni. Nem kell szépnek lenni, nőnek kell lenni! Nem kell kockás hasizom, férfinak kell lenni! A kettőnek semmi köze egymáshoz. Nőiességet vagy férfiasságot kell sugározni ! Ez ennyire egyszerű!

El kell érned, hogyha valaki rád néz, akkor lehetőség szerint téged lásson. Mindig úgy kell elmenned otthonról, mintha a sarkon várna a nagy ő. Mert ha úgy öltözöl föl, mintha áramszünet lett volna a gardróbban, a tükröt meg összetörték az ufók és összefutsz egy eszméletlen helyes valakivel, akkor meg fogsz bolondulni a dühtől. Ugyanis pontosan tudod, hogy ha a topp formádban lennél, akkor megakadna rajtad a szeme, de így tuti, hogy nem fog, már csak azért sem, mert te szégyenkezve somfordálsz el az érdektelen külsőddel. Pedig soha nem tudhatod, mikor, melyik pillanatban találkozol azzal, aki a társad lehetne. De ha nem figyelsz oda magadra, elmehet melletted, ha meg figyelsz, akkor lehet, hogy összevillan a tekintetetek. És ha már összevillant…….ugye, tudod?  Folyt.köv…..

19. Valaki minél inkább a kora alá öltözik, annál idősebbnek fog kinézni

Nemrégiben volt a PECSÁ-ban egy rock koncert – már az is jellemző, hogy valamelyik rocksztár hatvanadik születésnapja alkalmából -, amin felléptek mindenféle kollegái, én is ott álltam a tömegben, egy farmerben, trikóban és tornacipőben. Egyszer csak jött a Charlie és elénekelt egy nótát, amit én nagyon imádok – 16 éves voltam, amikor Freinreisz Karcsi énekelte a Metro Klubban. Akkor egyszeriben belém hasított, hogy annak idején ugyanúgy egy farmerben és egy trikóban álltam ott, mint most, ugyanezt a nótát hallgattam, közben pedig gyakorlatilag eltelt egy háromnegyed élet. Mármint az én háromnegyed életem. Ma már a lányom is lényegesen idősebb, mint én akkor, amikor annak idején a Metro Klubban ezt a számot hallgattam. Mégis, miközben ott álltam, nem éreztem magamban olyan mérhetetlen nagy változást, mint ami reális lenne ahhoz képest, hogy közben elmúlt majd’ negyven év. Az embernek egy idő után gyakorlatilag megélhetetlen, felfoghatatlan, hogy elrepült az idő. De ez van és ezt tudomásul kell venni. Ha tudomásul veszed az idő múlását, bárhány éves is vagy, lehet még társad. De ha nem vesszed figyelembe az elmúlt éveket, az évek fognak győzni feletted.

Az érem másik oldala, amikor eljön az irodába egy negyvenéves nő, aki szerint neki az a problémája, hogy harmincnak se néz ki, én meg egy perccel sem gondolnám fiatalabbnak, mint negyven– pedig valóban úgy öltözködik, mintha huszonöt lenne, de még inkább úgy, mintha húsz. Ez a „lenyomom a tiniket is!” jelszavú, harcos kategória, akinek mindegy, hogy a hája rábuggyan a széles övére, és hogy a hervadó keble már minden csak nem kívánatos a derékig kivágott trikóban – mert ő nem adja meg magát! Csak az a baj, hogy kilóg a lóláb, mert ezzel nem azt kommunikálja, hogy ő egy, a korát meghazudtoló, jópofa, klassz nő, hanem szánalmassá válik a férfiak szemében a hiábavaló erőfeszítéseivel, mert ő egy fiatalokat majmoló negyven éves nő. Egy nő minél inkább a kora „alá” öltözik- ez vonatkozik frizurára, sminkre is-annál idősebbnek fog látszani, mert ő teremti meg saját maga számára a kontrasztot. Láttam már harmincnak kinéző negyvenes nőket, de ők nem a lányuk ruhatárából lopkodták össze a szerelésüket. Nyilván jó géneket is örököltek, de a kisugárzásuk volt nagyon fiatalos és kitaláltak maguknak egy egyéni stílust amitől összhangban volt az egész hóbelevanc. Persze, ez vonatkozik a férfiakra is, akik ugyan kopaszok, de a három szál lófarkuk ott kunkorodik szánalmasan a nyakukban vagy a Harley-Davidson-os bőrszerkó félő, hogy lepattan róluk az évtizedek alatt felkúszott negyven kilótól…és sorolhatnám. Folyt.köv

 

18. Mindenki fiatalabbnak érzi magát a koránál, mert az idő múlása egyszerűen felfoghatatlan

Nem véletlenül utaltam előbb a piercinges lányra. Szóval, egyszer volt, hol nem volt, jött egy lány, egy teletetovált, piercinges, punk lány az irodába, és én frászt kaptam, hogy ezzel meg mit fogok kezdeni, hiszen ilyen típusú fiú még nem lépett be hozzám. Gondoltam, gyerünk, lássuk mire megyünk egymással! Elkezdtünk beszélgetni kiderült ő egy halk szavú, nagyon kultúrált, nagyon finom bölcsész lány, aki speciel nem a római kultúrát kutatta, hanem antropológus volt, és arra vágyott, hogy találjon egy magához illő, elmélyülő, intellektuális, csendes fazont.
– Bocs, de akkor miért nézel így ki? – kérdeztem.
– Hát azért, mert a bátyámnak van egy punk zenekara, és néha szoktam velük énekelni, mert nagyon kevés fellépésük van, és az énekesnőjük hol ráér, hol nem.
Tehát feldíszítette magát ilyen punknak – remélem, ezek a tetoválások majd lézerrel valahogyan eltávolíthatók, meg a piercingek is kivehetők. Félreértés ne essék, nem a jelmezzel van problémám, mert az tökéletesen rendben volna, ha ő egy punk lány lenne. Akkor önazonos volna. De ha közben meg antropológus, és az érdekli, hogy melyik csont hányezer éves, akkor így nem nagyon fog találkozni a hozzá illő bölcsész fiúval. (És ha találkozna is, a fiú valószínűleg addig fut, amíg a piercinges, tetkós őrült kikerül a látómezejéből.)

Tehát borzasztóan kell figyelnünk arra, hogy mit kommunikálunk kifelé, mert a saját csapdánkba eshetünk. Az irodámba még nem jött be olyan társkereső, aki ne azt mondta volna, hogy fiatalabbnak érzi magát a koránál. Az a rossz hírem, hogy mindenki fiatalabbnak érzi magát a koránál, mert az idő múlása egyszerűen felfoghatatlan. Én is sokkal fiatalabbnak érzem magam a koromnál, így aztán olyan dolgokba vágok bele, hogy a szeretteim élete egy merő rettegés. A barátnőm múltkor azt mondta, amikor hazatértem egy cápás búvár szafari után: Bébi! Vedd már elő a személyidet, nézd meg hány éves vagy és próbáljál már megnyugodni! Jó?

17. Ha mindig csak kapni akarsz, akkor egyszer csak elfogy, amit a másik adni tud.

Ha adni akarsz a másiknak, és a másik is adni akar, akkor biztos, hogy az egy jó minőségű kapcsolat lesz. Sokkal tartósabb, sokkal értékesebb, sokkal időt állóbb. Arról nem is beszélve minél többet adsz, annál többet fogsz kapni. De ha mindig csak kapni akarsz, akkor egyszer csak elfogy, amit a másik adni tud. Ezért fontos ez a példabeszéd a rabbiról.

Na most, ugye a lelki, meg a társadalmi, meg az erkölcsi, meg az etikai, meg ilyen-olyan önazonosságról beszéltünk, de a társkeresés szempontjából van még egy fontos dolog: az első benyomás. Az első benyomás úgy függ össze az önazonossággal, hogy ha kilépsz otthonról, azt kell tükröznöd a megjelenéseddel, amilyen valójában vagy. Mert ha őrületes ellentmondás van a külcsín és a belbecs között, tehát ha mást mutatsz a világ felé, mint ami benned van, akkor nem azokat az embereket fognak felfigyelni rád, akik számodra megfelelők lehetnének. Ha valaki ránéz egy szakadt necc-harisnyás, miniszoknyás, telepiercingezett, teletetovált rockerlányra, akkor nem fog eszébe jutni, hogy ő lelkében tulajdonképpen egy Teréz anya, és az a vágya, hogy egy könyvtárban kutassa a római emlékeket, és legyen egy társa, akit szintén csak a történelem érdekel. Egy olyan pasinak, aki jön a szódásüveg szemüvegével, aktatáskájával, kutatva a római jogot, nem fog eszébe jutni erről a szakadt harisnyás, piercinges lányról, hogy ők esetleg egy pár lehetnének, mert ő nem egy rockerlányra vágyik. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, ahogy kinézel, az mindig egy jelmez. Olyan szempontból jelmez, hogy tudatni akarunk általa valamit magunkról a külvilággal.

16. Majd akkor kössétek össze az életeteket, ha azért teszitek, hogy a másik boldog legyen.

Az is hihetetlenül fontos, hogy tisztában legyél azzal mi az, amit adni tudsz, és mi az, amit kapni szeretnél egy kapcsolatban. Ez alapkérdés, mert ez képes két embert összetartani amikor az érzelmek már nem olyan lángolóak, nem olyan egetverőek, pusztítóak és tornádószerűek- … (Kis kitérő: az a vicc megvan, hogy miben hasonlít a nő és a tornádó? Amikor jön, akkor nedves, forró és ellenállhatatlan, amikor megy, akkor viszi a házat, a kocsit és a nyaralót :-).

Ami a leglényegesebb: tudod-e azt adni, amitől az a másik jól fogja magát érezni abban a kapcsolatban? Van egy zsidó tanmese, miszerint Sára elmegy a rabbihoz, és azt mondja neki, hogy rabbi, halálosan szerelmes vagyok a Dávidba, és hozzá szeretnék menni feleségül. Miért? – kérdezi a rabbi. Mert imádom, és boldog szeretnék lenni. Elmegy a rabbihoz Dávid is, elmondja neki, hogy halálosan szereti Sárát és feleségül akarja venni. Miért? – kérdezi megint a rabbi. Azért, mert halálosan szerelmes vagyok belé, és boldog szeretnék lenni! Azt mondja a rabbi: akkor ne házasodjatok össze. Majd akkor kössétek össze az életeteket, ha azért teszitek, hogy a másik boldog legyen. Ez egy nagyon bölcs gondolat.

15. Ezt egy olyan férfi mesélte, aki rég lemondott arról, hogy egyszer még boldog párkapcsolatban fog élni

Találkoztam egy ismerősömmel, akiről tudom, hogy penetránsan rossz házasságban élt húsz évig, fáradtságból, lustaságból azonban nem robbantottak, hanem őrölték, vagy éppen békén hagyták egymást, de semmi jó nem volt abban a kapcsolatban. Mindenki élte a maga életét. Mindkettő vágyott volna szeretetre, szerelemre, de túl nagynak gondolták az árat érte. Megfelezni az anyagiakat, ott vannak a gyerekek, elkezdeni keresni valakit…aztán ki tudja…legyen így, ahogy van. Végül is, semmi bajunk.

A pasi nagyon sokat jár a tengerentúlra, és egy alkalommal, amikor telis-tele volt a gép, olyan őrületes mázlija volt, hogy csak mellette volt egy üres hely. Mivel egy tizenvalahány órás útra indult, marhára örült, hogy ilyen szerencsés, amiért mellette van egy üres hely, akkor majd jobbra is meg balra is tud dőlni egy kicsit a tizenóra alatt. Indulásra készen álltak, már becsukták a repülőgép ajtaját, majd pár perc múlva újra kinyitották, beszállt egy elkésett nő, és leült mellé. Most lesz az esküvőjük. Ezt egy olyan férfi mesélte, aki rég lemondott arról, hogy egyszer még boldog párkapcsolatban fog élni. Folyt.köv…

14. Akkor Te úgy fogsz pofára esni, hogy a fal adja a másikat.

Négy oktávot tudok átsikítani, amikor valaki azt mondja, keresem a másik felem. És akkor még jönnek ezek az áltudós álnyelvészek, akik azt mondják, hogy mennyire kifejező, mennyire gyönyörű ez a magyar nyelv, hiszen a szóban is benne van, hogy fele-ség. És akkor mi van a férjjel? Miért nem fele-férj? Vagy férj-fele? Ott miért nem tükrözi ezt a „két fél egy egész” című történetet ez a gyönyörű, kifejező magyar nyelv? Mert talán a feleségnél sem igaz? Ha a másik feledet keresed akkor úgy gondolsz magadra, mint egy fél emberre, márpedig ez azt jelenti, hogy alkalmatlannak tartod magad arra, hogy megéld az élet örömeit, bánatait, hogy megharcolj a kihívásokkal, hogy elérd a céljaidat. Kell valaki, akivel összetámaszkodhatsz, hogy majd ketten alkossatok egy egészet. Érdekes módon azok az emberek, akik azt a fordulatot használják, hogy keresem a másik felem, általában negatívan látják a világot, az élet számukra egy háború, ahol az ellenség újabb és újabb fegyverekkel támad.

Így szövetségest keresnek, hogy ketten együtt majd megoldják azt a szörnyűséget, amit életnek hívnak. Olyat még sosem hallottam, hogy keresem a másik felem, mert annyira szép ez a világ, olyan jó benne élni, hogy megosszam vele a sok szépséget, jót és izgalmat, amit az élet kínál! Soha! Aki a másik felét keresi, az mindig negatív életszemlélettel keres valakit. Most gondold el: megtalálod a másik feled, jól összetámaszkodtok, mondjuk, mint a létra két ága, aztán az egyikőtökkel történik valami. Mégis csak megszerzi a diplomáját, lefogy tíz kilót, vagy kap egy isteni állást és a világ már nem is olyan szörnyű és felegyenesedik. Akkor Te úgy fogsz pofára esni, hogy a fal adja a másikat. Vagy ha te egyenesedsz fel, akkor ő. Ilyenkor általában szétmegy egy kapcsolat és ha egy ilyen történet után megkérdezem miért lett vége, általában az a válasz: Nem tudom, valahogy kinőttem őt.

Ha nem úgy éled az életet, hogy az szép és tartalmas gondjaival, bajaival együtt és minden nap tartogathat valami csodálatosat, addig tök mindegy, hogy kire találsz rá, úgyse leszel boldog. Amíg a matematikában két fél az egy egész, addig egy párkapcsolatban két egész egy egész. Folyt.köv….

13. Mert képtelen voltál venni egy rohadt tükröt, amiben tetőtől-talpig látod magad!

Bejött egyszer egy nő az irodámba, pontosabban előbb a parfümje, utána a nő.

Leomló vörös haj, leopárd mintás, mélyen kivágott póló, zavarba ejtő bőr miniszoknya, neccharisnya, combig érő csizma. Liberális gondolkodású ember lévén nekem ezzel semmi bajom, csak hát hogyan mondjam meg neki, hogy ennyire célzott időtartamú és tartalmú társkereséssel én nem foglalkozom? Reméltem, hogy a beszélgetés során valahogy oda jutunk, hogy ne haragudj, de ez nem a megfelelő hely a te céljaidnak. Leült, elkezdett beszélni, és szép lassan, ahogyan a virág nyílik, kibomlott az igazi ember a jelmez mögül. Kiderült, hogy ez egy tündéri, melegszívű, családanya típus, akinek az élete vágya, hogy legyen három gyereke meg egy férje.

A nagyitól megtanult befőzni, és tulajdonképpen az egész életének a kiteljesedését abban látta, hogy feleség és anya lehessen. Abszolút hiteles volt, és igazat mondott. A szülei is így élnek, ez volt számára a természetes, ez volt a minta. Tudod, Kati, én azt nem értem, miért akarnak tőlem a férfiak csak egyéjszakás kalandot? – kérdezte tanácstalanul. Mondtam neki, talán azért, mert képtelen voltál venni egy rohadt tükröt, amiben tetőtől-talpig látod magad! Ugyanis, aki családanyát keres, az rád néz és továbbmegy. Nem? Az első benyomás, hogy mit is akarok üzenni a világnak magamról, az nagyon fontos.