Megszállotja lettem a pénznek

Egész éjjel nem aludtam. Nem akarom megjátszani magam, pontosan tudtam én, hogy vannak kurvák. Tudtam, hogy pénzért csinálják, sőt ismertem is egy lányt még az általánosból, aki állítólag kurva lett. De hogy mennyiért, mit csinálnak, meg hogy megy ez, arról fogalmam se volt. De most őszinte vagyok. Izgatta a fantáziámat. Azon gondolkoztam, menni pénzt lehetne így összeszedni. És főleg, hogy gyorsan. Nem kéne még három évig rakosgatni a tízezreseket, hogy meg legyen a félmillió. És hogy ilyen gyönyörű férfiak járnak a kurvákhoz, azt meg nem is értettem. Mert azt gondoltam ez a férfi is kurvákhoz járhat, ha velem így csinált. Aztán belefáradtam a töprengésbe. Ez volt, megérte, passz. Dolgoztam tovább.

– Telt- múlt az idő, nem történt semmi. Néha még gondoltam az ismeretlen úrra, mert csak így hívtam magamban, de ahogy múltak a hónapok emlék lett belőle. Taposómalom volt az életem. A munka a boltban, aztán haza, főzni valamit, mert anyám addigra már teljesen kész volt. Szó szerint nem csinált semmit. Nem szólt napokon át egy szót sem. Olyan volt, mint egy tárgy, amit nappal a tűzhely mellé raknak, éjjelre meg beviszik az ágyba. Csont soványra fogyott, alig evett, képes volt egy egész délután egy fél pohár vízzel a kezében ülni. Szörnyű volt. Szóval, ha hazaértem, kitakarítottam, mert a koszt sose bírtam, mostam, főzni is kellett valamit, mert ha apám hazajött és nem volt kaja, tört- zúzott. Rendes volt a főnök, megengedte, hogy haza vigyem az újságokat kiolvasni, aztán másnap visszavittem. Csak vigyázni kellett, hogy ne koszolódjon. Ha kész voltam amivel kellett, nézegettem a magazinokat. A konyhából nyílt egy kicsi spájz, nem volt abban semmi. Amikor nagyobb lettem, kipakoltam onnan a régi polcokat és betettem az ágyam. Olyan kinyitható ágy volt, kicsi, éppen befért. Jó kis zug volt nekem. Oda bújtam az újságokkal, ott lapozgattam és álmodoztam, amíg el nem aludtam. Annyiból jobb volt a helyzet, hogy apám már nem hozott haza nőket. Talán szégyellte anyámat vagy valami, de ha hazajött, nagyon részegen vagy kicsit részegen, mindig egyedül jött.

– Ahogy gyűlt a pénzem, meg olvasgattam a magazinokat, egyre inkább tudtam, Budapestre akarok jönni. Volt olyan újság, amiben volt budapesti lakás meg álláshirdetés. Számolgattam, mennyiért bérelhetnék lakást, az így látszatra volt bőven, de főleg azt néztem, mit tudnék dolgozni. Az viszont elég gyászosan festett. Mindenhez kellett valamilyen papír, valami végzettség. Munka nélkül meg hogy élek meg? Volt egy titkos füzetem, abba számolgattam. Meddig elég a félmillió, ha összejön, meg hogy mire elég, meg aztán hogy lenne. El voltam ezzel órákon át. Közben ősz lett. Bent voltam a boltban, a főnökkel pakoltuk fel a polcokra a konzerveket, amikor nyílt az ajtó és ott állt az ismeretlen úr. Mögötte volt a fény , először meg sem ismertem, aztán meg úgy elkezdtem remegni ,hogy még a fogam is összekoccant. – mit adhatok? –kérdezte a főnök, de hátra se nézett, és meg néztem rá és ráztam a fejem, hogy ne! El ne árulja hogy ismer! Hogy magyarázom meg? Meg voltam ijedve. Ő rám nézett- egy doboz cigit kérek – mondta és közben intett kifelé a fejével. A főnök odaadta a cigit, ő fizetett és kiment. Komolyan, a szívem a torkomban dobogott.

Mit akar? Miért jött? El nem tudtam képzelni. Illetve dehogynem. Gondoltam, erre járt, megint azt akarja. Őszinte leszek, nem volt ellenemre még ingyen se. De arra gondoltam, megint húszezer! De ha tíz, az is plusz egy hónap. Megszállottja lettem a pénznek. Egy fillért nem költöttem volna feleslegesen. Nem is költöttem. Mire költöttem volna? Az volt a szerencsém, hogy a WC a bolt mögött volt. Illetve onnan lehetett csak bemenni. – Kimennék pisilni, Főnök. Azzal már ott sem voltam. A nagy fekete autó a bolt mögött állt. Beültem. Újra megéreztem azt a semmihez sem fogható, gyönyörűséges illatot, megint elkábított. Az ismeretlen úr most is gyönyörű volt. Fekete farmar volt rajta, fekete pólóval. És a napszemüveg. Az egyik magazinban pont így nézett ki egy amerikai színész. – Hogy hívnak?- kérdezte és levette a napszemüvegét. Gyönyörű zöld szeme volt. – Zita- dünnyögtem, annyira zavarban voltam, hogy mi lesz most. Itt fogjuk csinálni a kocsiban, vagy mi? –Ide figyelj Zita! Amióta itt voltam, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy akarlak téged! Őszinte leszek. Nős vagyok és nem válok el soha. De van egy ajánlatom a számodra. Felviszlek Budapestre, kibérelek neked egy lakást. Lesz pénzed, ruhád, mindened. Gazdag vagyok, megtehetem. Nem akarlak kalitkába zárni, napközben azt csinálsz amit akarsz, de délután hattól otthon leszel és engem vársz. Vagy jövök vagy nem. Sokszor utazom. Ha elutazom, szólok és akkor nem kell, hogy várj. Más férfival nem lehet kapcsolatod. Én tartom a szavam, nem csaplak be, amíg te is betartod a feltételeket. Nos?- és nézett rám várakozóan. Nem forgott az agyam. Mi? Mi van? Hogy lépjek le vele? Nem is tudtam felfogni, meg se tudtam mukkanni. Csak ültem ott, mint anyám a tűzhely mellett. – Nem tudom- tétováztam- nem tudom ezt eldönteni. – Sietek- hadarta. Elővett egy papírt, láttam ráírja a számát és odaadta. – Hívj, ha döntöttél! De csak napközben hívhatsz! Érted? Bólintottam. Hogy hívnak- kérdeztem. –Péter- azzal átnyúlt előttem és kinyitotta a kocsi ajtaját.