Szerintem az életünk nem fiókokra van osztva. Ha kihúzzuk az egyiket, dolgozunk, ha a másikat, szórakozunk, ha a harmadikat, pihenünk… és így tovább. Én úgy képzelem, olyan az életünk, mint egy órában a fogaskerekek. Egymásba kapcsolódik minden. Mindegy hová akad be egy homokszem, elrontja az egész szerkezetet. Ezzel azt szeretném mondani, mindegy hol a baj, kihat az egész életünkre.
Mit, hogyan lehetne még jobbá tenni?
Ha reggelente összeszűkült gyomorral mész a munkahelyedre, ha gyerekkorodban megaláztak, ha nincsenek barátaid, ha feszült a családoddal a kapcsolatod,ha nem tudtál túllépni előző kapcsolatodon, szóval ha ilyen vagy hasonló bajok bármelyikével küzdesz, nagy hátránnyal indulsz ebben az össznépi társasjátékban, amit úgy hívnak: társkeresés.