Az viszont nagyon fontos, hogy valóban szeretnél-e párkapcsolatot, és ha igen, akkor milyet. Egyébként nemcsak a családi presszió lehet iszonyú erős, hanem például előfordul, hogy egy baráti társaságban egyszer csak úgy állnak össze a csillagok, hogy hirtelen mindenki bekrapekozott már, és akkor az ember hajlamos azt mondani: rajtam kívül az összes barátnőm kézen fogva járkál, és párás tekintettel meséli a hihetetlen éjszakáit – és akkor persze hogy úgy gondolod: én is ezt akarom! Pedig nem biztos, hogy valóban akarod, csupán a helyzet adja, miközben Te belül még nem vagy készen rá. Aztán vannak munkahelyek, ahol nagyon fontos, hogy legyen partnered, mert olyan a közösség, hogy kinézik, megszólják, akinek nincs senkije. Nagyon sok társkeresőm meséli: a munkahelyükön nem mondják el, hogy elváltak, mert cikinek érzik, hogy egyedül maradtak, ezért fönntartják a látszatot. Beszéltem olyan nővel, akit tíz éve hagyott el a férje és a munkahelyén még most sem tudják, hogy elvált.

És most engedd meg, hogy kissé profán legyek: nagyon sok ember azért megy bele egy párkapcsolatba, mert iszonyatosan hiányzik neki a szex, de az egyéjszakás kalandoktól elzárkózik. Ezért kialakít egy kapcsolatot, amit pedig aktuálisan a háta közepére se kívánna, mert maga előtt se meri felvállalni, hogy ő csupán arra vágyik, hogy időnként lenyomjon valakivel egy fergeteges éjszakát, aztán viszontlátásra. Akkor ugyanis ő saját magát erkölcstelennek tartaná. Pedig jobban tenné, ha szembenézne a saját igényeivel, és felvállalná, hogy aktuálisan semmi más vágya nincs, mint időnként egy-egy idegnyugtató hancúrozás, mert ezért vagy azért, ennél többi épp nem fér bele az életébe. Lehet, hogy ezen sokan felháborodnak majd, de biztos, hogy lesz olyan is, aki azt mondja, hogy tényleg, most a körülményeimet tekintve az lenne a legjobb, ha időnként jönne valaki, aztán ugyanazzal a lendülettel menne is. Mert másra most nem vagyok alkalmas. Ne legyünk álságosak, nem erkölcstelenség, ha az ember fölvállalja a valódi igényeit, amennyiben a másiknak is őszintén elmondja, hogy ez ennyi, mert én most többet nem tudok adni. Ha a szándék kölcsönös, akkor ezzel semmi probléma nincs, elvégre nem a XVII. században élünk. Szerelmet hazudni a másiknak az nagyon csúnya dolog, magunknak bűn. Folyt. köv….