2. Valóban szeretnél-e párkapcsolatot?

Az viszont nagyon fontos, hogy valóban szeretnél-e párkapcsolatot, és ha igen, akkor milyet. Egyébként nemcsak a családi presszió lehet iszonyú erős, hanem például előfordul, hogy egy baráti társaságban egyszer csak úgy állnak össze a csillagok, hogy hirtelen mindenki bekrapekozott már, és akkor az ember hajlamos azt mondani: rajtam kívül az összes barátnőm kézen fogva járkál, és párás tekintettel meséli a hihetetlen éjszakáit – és akkor persze hogy úgy gondolod: én is ezt akarom! Pedig nem biztos, hogy valóban akarod, csupán a helyzet adja, miközben Te belül még nem vagy készen rá. Aztán vannak munkahelyek, ahol nagyon fontos, hogy legyen partnered, mert olyan a közösség, hogy kinézik, megszólják, akinek nincs senkije. Nagyon sok társkeresőm meséli: a munkahelyükön nem mondják el, hogy elváltak, mert cikinek érzik, hogy egyedül maradtak, ezért fönntartják a látszatot. Beszéltem olyan nővel, akit tíz éve hagyott el a férje és a munkahelyén még most sem tudják, hogy elvált.

És most engedd meg, hogy kissé profán legyek: nagyon sok ember azért megy bele egy párkapcsolatba, mert iszonyatosan hiányzik neki a szex, de az egyéjszakás kalandoktól elzárkózik. Ezért kialakít egy kapcsolatot, amit pedig aktuálisan a háta közepére se kívánna, mert maga előtt se meri felvállalni, hogy ő csupán arra vágyik, hogy időnként lenyomjon valakivel egy fergeteges éjszakát, aztán viszontlátásra. Akkor ugyanis ő saját magát erkölcstelennek tartaná. Pedig jobban tenné, ha szembenézne a saját igényeivel, és felvállalná, hogy aktuálisan semmi más vágya nincs, mint időnként egy-egy idegnyugtató hancúrozás, mert ezért vagy azért, ennél többi épp nem fér bele az életébe. Lehet, hogy ezen sokan felháborodnak majd, de biztos, hogy lesz olyan is, aki azt mondja, hogy tényleg, most a körülményeimet tekintve az lenne a legjobb, ha időnként jönne valaki, aztán ugyanazzal a lendülettel menne is. Mert másra most nem vagyok alkalmas. Ne legyünk álságosak, nem erkölcstelenség, ha az ember fölvállalja a valódi igényeit, amennyiben a másiknak is őszintén elmondja, hogy ez ennyi, mert én most többet nem tudok adni. Ha a szándék kölcsönös, akkor ezzel semmi probléma nincs, elvégre nem a XVII. században élünk. Szerelmet hazudni a másiknak az nagyon csúnya dolog, magunknak bűn. Folyt. köv….

 

1. Tudok Neked néhány hasznos tanácsot adni, mielőtt belefogsz…

Ha itt olvasgatod az oldalam, biztos, hogy foglalkoztat a társkeresés gondolata. Úgy érzem – miután harminc éve foglalkozom társkeresőkkel- tudok Neked néhány hasznos tanácsot adni, mielőtt belefogsz, hogy megtaláld az igazit.

Mielőtt az ember belefog a párkeresésbe, először is azt kell tisztáznia magában, hogy tényleg akar-e társat. Ez nem is olyan könnyű kérdés, mint amilyennek elsőre tűnik, mert gondolhatja valaki, hogy akar, de egyáltalán nem biztos, hogy ez valóban belső késztetésből fakad. Emlékezz csak a Bridget Jones naplójára, amikor a szülők minden vasárnapi ebédnél Bridget vérét szívták, hogy már ennek is van unokája, azt is eljegyezték, amannak meg épp most varrják az esküvői ruháját – és veled mi lesz?! Ez főleg a lányos szülőknél nagyon gyakori, akik, mire a gyerek betölti a harmincat, teljes pánikba esnek, hogy nem lesz vő, nem lesz unoka! Mérhetetlen pressziót képesek gyakorolni a gyerekükre, miközben lehet, hogy nagyon rosszul teszik, mert az éppen olyan korszakát éli, amikor alkalmatlan egy párkapcsolatra: például rengeteg a munkája, lestrapáltnak látja magát, vagy éppen le szeretné dobni azt a plusz 5 kilót, ami érthetetlen okokból Karácsonykor ráugrott.   Meg az ember lelke is olyan, hogy nem mindig akar társat, sőt, ha valóban akar, akkor se akar mindennap. Érhetik olyan élmények társkeresés közben – egy balul sikerült randevú, egy fájó mondat, egy megalázónak érzett epizód –, hogy azt mondja, a francba az egésszel, nincs nekem arra szükségem, hogy megint találkozzak valami dermedelemmel, aki össze-vissza hazudik, akinek büdös a szája, vagy barna szandálhoz fehér zoknit hord és még annyit sem tudok neki mondani, hogy hagyjon békén, mert fel sem hív. Be kell kalkulálni, hogy társkeresés közben ilyesmi tuti, hogy elő fog fordulni. De nincs semmi baj, mert itt a mennyiségből lesz a minőség, nagyon sokféle fűszert kell megkóstolni, csípőset, keserűt, savanyút, ki tudja milyen szörnyű ízűeket és hány félét, míg megtalálod azt az ízt, amit mindig érezni szeretnél. Úgy kell nekiindulni, hogy ez így lesz, benne van a pakliban-kis pihenő, aztán újult erővel tudod bedobni magad ebbe az össznépi társasjátékba. folyt.köv….

 

© 2024 Copyright - Kánya Kata Társtaláló Klub | A legrégebbi, a legtöbb szolgáltatást nyújtó társtaláló iroda ! • Web design & Site by DWEB & Photo by robertbalog.com