Ikrek 12. rész

Márti most itt ül velem szemben. Levente halála óta három év telt el. Miközben elmesélte az életét, csak néha lábadt könnybe a szeme. 53 évesen, ilyen drámába illő, tragikus eseményekkel a háta mögött jött el hozzám, hogy változtasson az életén.
– Tudod, újra szeretnék bízni abban, hogy lehetek még boldog. Hogy nekem is tartogat az élet még valamit. Azt hiszem jó társ vagyok. Jó társa voltam Zsoltnak hosszú éveken át és jó társa voltam Leventének egy rövid ideig. Végig csináltam ezt a két tragédiát és vágynék most újra valami jóra. Csak attól félek ez a karmám. Hogy nekem a boldogság után, mindig a legsúlyosabb tragédia jut.
-Nézd- válaszoltam-lehet, hogy az én korlátoltságom, de nem hiszek ezekben az ezoterikus cuccokban. Nem hiszem, hogy volna az embereknek „karmája”, előre elrendelt életfeladata, előre megírt sorsa, ami ellen nem tehet semmit. Nem hiszem, hogy ha úgy csinálsz, mintha már meglenne amire vágysz, akkor majd „bevonzod” az életedbe azt a valamit. Sorolhatnám, mi mindenben nem hiszek. A cselekvésben hiszek, a kitűzött célokban, az odavezető, megtervezett útban és a kőkemény munkában. Akkor is, ha az ember magánéletéről van szó. Feldolgozni a gyászt, nyitottá válni, elkezdeni ismerkedni, ez mind, mind munka. Ezt nem lehet megúszni. Van egy életünk, olyan amilyen, alakulhat jól, még jobban vagy rosszabbul. A mi felelősségünk a saját életünk. Persze az élet belelép. Hol segít, hol meg pusztít. És ez ellen nem tehetünk semmit. Természetesen, nem azt gondolom, hogy akár Levente, akár Zsolt halála a Te felelősséged lenne. Tragédiák történtek veled valóban. Az elsőből, Zsolt halála után Levente segítségével felálltál. De hiába lett volna ott Levente, ha benned nem lett volna elég erő. De volt! És most is a te felelősséged, hogy talpra állj. Itt vannak a lányaid és itt van a saját életed. Felelősséggel tartozol magadnak is, a gyerekeidnek is. Az életet nem lehet megúszni és az élet nem igazságos. Neked eddig ezt szánta, de innentől szánhat vagy ismét szánhat valami jót! Ha hiszel a karmában, a „ bármit teszek, úgyis ez a sorsom”-ban, akkor nem érdemes felkelni, mert úgy is az történik, ami „ meg van írva „. Szerintem meg nem így van. Vannak céljaink, legalábbis mindig kellene, hogy legyenek, aztán vagy elérjük őket, vagy nem. De ha Te úgy döntesz, hogy ez a karmád vagy mid, akkor minek egy új kapcsolat? Akkor úgy fogsz nekiindulni, hogy annak is tragédia lesz a vége és egy percig sem fogod tudni jól érezni magad benne, egy pillanatra sem leszel felszabadult, mert majd mindig várod, hogy jön a karma. A tragédia. Ki, hol bizonyította ezt a karma- ügyet? De ha neked mindenképpen lelki megerősítés kell, akkor azt kérdezem tőled: a két fiú ott fent mit szeretne? Hogy élj tovább szomorúan beletörődve ebbe a karmádba vagy találj egy társat, akivel teljes lesz az életed? Szerinted? Komolyan kérdezem! Mit tanácsolna Levente vagy Zsolt? De, tényleg! Mondd azokat a mondatokat!
– Hát, Zsolt a maga csendes, megfontolt módján azt mondaná: Ne maradj egyedül Mártikám! De vigyázz! Óvatosan! Nehogy megbántson valaki! Levente meg csak annyit mondana: Húzzál bele öreglány, menni fog!
Folyt a könnye, de közben elnevette magát. Helyes volt.
Egyedül rajtad áll – mondtam. Ha hiszel benne, és teszel érte, valószínűleg jönni fog a megfelelő férfi. Nem Zsolt, nem is Levente. Más minőségű, más tartalmú kapcsolat lesz. Nem lesz benne az elmúlt harminc év, nem lesznek közös emlékek a koleszos évekből. Most más talajra kell építeni egy új kapcsolatot. De ez nem baj. Fel lehet építeni egy másfajta jót, egy másképpen fontos kapcsolatot. De előre mondom sok türelem, sok energia és nagy nyitottság kell hozzá. Meg nem kevés szerencse. Menni fog? – kérdeztem.
-Igen! – válaszolta határozottan. Most már biztos vagyok benne, hogy menni fog! Zsolt és Levente is ezt akarná, ők majd segítenek és menni fog! Tudod mit? Majd nekik leszek boldog!
És megint elnevette magát…..remélem nem utoljára.