4. Van egy típus, akitől, ha megkérdezem, hogy mióta van egyedül, azt válaszolja, hogy öt napja.

Van egy típus, akitől, ha megkérdezem, hogy mióta van egyedül, azt válaszolja, hogy öt napja. És mi történt öt nappal ezelőtt? „Tizenöt évig voltunk házasok, felneveltük a gyereket, azt hittem, minden rendben van, és az a szemét ringyó egyszer csak odaállt elém, hogy beleszeretett valakibe!” De hogy lenne alkalmas valaki egy új párkapcsolatra, aki tele van sérelemmel, fájdalommal, bosszúvággyal? Rengetegen keresnek úgy társat, hogy majd ők megmutatják: „te elhagytál engem, de én azért is találok valakit, akinek kellek”! Ezt így nem érdemes csinálni: még ha találnál is valakit, akkor sem fogod jól érezni magad a kapcsolatban.

Az irodában egyébként az sem ritka, hogy amikor megszólal a telefon, nem maga a potenciális társkereső jelentkezik, hanem apukák, anyukák, nagymamák és nagypapák hívnak aggódva a gyerekük, illetve az unokájuk miatt. Épp a múltkoriban volt egy emlékezetes történet: egy nagyon idős hangú néni telefonált, és elkezdte kérdezgetni, hogyan működik az iroda.
– Először is leülünk, és egy jó órát beszélgetünk… – kezdtem.
– Az nem jó! Rendezvények?
– Rendezvények nincsenek, én nem tartok rendezvényeket. Miért?
– A fiamról van szó, szegény megözvegyült öt évvel ezelőtt. Most már nagyon szeretném, ha lenne valakije, de nem akarom annak kitenni, hogy mindenféle kérdésekkel zaklassa a múltjáról!vHogy meséltesse össze-vissza arról,hogy mi volt meg hogy volt. Arra gondoltam, ha van valami rendezvény, akkor majd ott találkozik valakivel.
– A fia tudja, hogy Ön ilyesmiben gondolkodik?
– Nem, dehogy tudja!
– Akkor mégis hogyan akarja odavinni őt a rendezvényre?
– Hát, megkérem, hogy kísérjen el. Bemegyünk, leülünk, aztán majd megmutatom neki, hogy melyik nőt kérje fel!
– Mondja, hány éves a maga fia?
– Hatvankettő. Miért?
Ez hihetetlennek hangzó történet, pedig sok ilyen volt ám az iroda történetében. A múltkor például a lánya ügyében telefonált egy apuka, én meg újra feldobtam a jól bevált kérdést:
– Tudja a lánya, hogy telefonált?
– Nem tudja, de hát mit csináljak, a lányomnak volt egy kapcsolata, ami március elején véget ért, és én nagyon szeretném, hogy most már legyen valakije. De a lányom egy lépést sem hajlandó tenni az ügy érdekében! Csak szomorkodik itthon, nekem meg fáj a szívem, ha ránézek. Az apja vagyok, segíteni szeretnék.
– Én azt tudom tanácsolni, hogy ha jó önök között a kapcsolat, akkor jöjjön el, fizesse be a lányát, és ajándékba adja oda neki ezt a lehetőséget! Majd a lánya eldönti, hogy kezd-e vele valamit, vagy sem!
– Ez így isteni! – mondta az apuka, és el is jött, befizette a lányát.
Az én irodámban beiratkozás után mindenki kap egy kis kulcstartót, amin mindenféle hasznos információk szerepelnek. Mondtam az apukának, hogy ezt adja oda a lányának ajándékba, és mondja meg, hogy ez egy lehetőség – ha van kedve, éljen vele. Mondja meg, én szeretettel várom. Kisvártatva meg is jelent a lány az irodában, elkezdtünk beszélgetni, és egy perc alatt kiderült, hogy még mindig abba a pasiba szerelmes, aki elhagyta őt. Erről a papa persze nem tudott, mert a lány nem akart fájdalmat okozni neki azzal, hogy ő ennyire boldogtalan. Nálam persze a taknya-nyála egybefolyt, úgy zokogott, hogy a Józsi hogy elbánt vele. Hetente egyszer eljött, és ilyenkor arról beszélgettünk, mekkora esély van arra, hogy Józsi visszatérjen, és mit lehetne tenni az ügy érdekében. Meg is próbált ezt-azt, de ezek a lehetőségek sorra kudarcba fulladtak. Akkor végre elkezdtünk azon dolgozni, hogy Józsit sikerüljön elfelejtenie – persze mindketten tudtuk, hogy ez egy hosszú folyamat lesz. Húsvét után azonban egyszer csak telefonált apuka.
– Katika, én nagyot csalódtam magában! Azt hittem, hogy húsvétkor már a keblemre ölelhetem a leendő vejemet, és még mindig semmi!
– Ne haragudjon, szüreteli már a cseresznyét?
– Hogy szüretelném? A cseresznye még ilyenkor nem érik.
– De miért nem intézi el, hogy érjen?
– Hogy tudnám elintézni, Katika?
– És én hogy tudjam elintézni, hogy a maga lánya beleszeressen valakibe? Körülbelül annyi hatalmam van fölötte, mint magának a cseresznye fölött!
Nem mondhattam el neki: egyelőre ott tartunk, hogy a Józsiból hogyan lehetne kiszeretni, arról még szó sincs, hogy egy randevút lebonyolított volna. A papa azonban úgy gondolta, hogy ha ő március elején odaküldte hozzám a lányát, akkor húsvétkor már ott lesz fellobogózva a vőlegény. Elképesztőek tudnak lenni a szülők, még akkor is, ha a legnagyobb, legőszintébb szeretet vezérli őket! Folyt. köv…