17. Ha mindig csak kapni akarsz, akkor egyszer csak elfogy, amit a másik adni tud.

Ha adni akarsz a másiknak, és a másik is adni akar, akkor biztos, hogy az egy jó minőségű kapcsolat lesz. Sokkal tartósabb, sokkal értékesebb, sokkal időt állóbb. Arról nem is beszélve minél többet adsz, annál többet fogsz kapni. De ha mindig csak kapni akarsz, akkor egyszer csak elfogy, amit a másik adni tud. Ezért fontos ez a példabeszéd a rabbiról.

Na most, ugye a lelki, meg a társadalmi, meg az erkölcsi, meg az etikai, meg ilyen-olyan önazonosságról beszéltünk, de a társkeresés szempontjából van még egy fontos dolog: az első benyomás. Az első benyomás úgy függ össze az önazonossággal, hogy ha kilépsz otthonról, azt kell tükröznöd a megjelenéseddel, amilyen valójában vagy. Mert ha őrületes ellentmondás van a külcsín és a belbecs között, tehát ha mást mutatsz a világ felé, mint ami benned van, akkor nem azokat az embereket fognak felfigyelni rád, akik számodra megfelelők lehetnének. Ha valaki ránéz egy szakadt necc-harisnyás, miniszoknyás, telepiercingezett, teletetovált rockerlányra, akkor nem fog eszébe jutni, hogy ő lelkében tulajdonképpen egy Teréz anya, és az a vágya, hogy egy könyvtárban kutassa a római emlékeket, és legyen egy társa, akit szintén csak a történelem érdekel. Egy olyan pasinak, aki jön a szódásüveg szemüvegével, aktatáskájával, kutatva a római jogot, nem fog eszébe jutni erről a szakadt harisnyás, piercinges lányról, hogy ők esetleg egy pár lehetnének, mert ő nem egy rockerlányra vágyik. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, ahogy kinézel, az mindig egy jelmez. Olyan szempontból jelmez, hogy tudatni akarunk általa valamit magunkról a külvilággal.