2. Néha erőt vett magán és beült egy moziba egyedül

Néha erőt vett magán és beült egy moziba egyedül, hátha történik valami, de persze nem történt semmi, így aztán haza ment és még magányosabbnak érezte magát, mint a mozi előtt, még kilátástalanabbnak látta az életét, még reménytelenebbnek, hogy valaha is családja legyen.  Az ügyfelei ötven körüli családapák és kellemetlen, vállalkozó nők voltak. Tudta, köztük nincs senki aki számításba jöhetne. Az egyik ügyfele Csapó úr, kedves, vicces, hatvanas, orvosi műszereket importáló férfi volt. Mindig megnevettette Katit. Valahányszor nagy pocakjával, karika lábain elviharzott, mindig úgy búcsúzott:

– Várjon, várjon Katika! Egyszer férjhez adom!

– Itt lenne az ideje- mormogta maga elé Kati, aztán visszafordult a számoszlopaihoz.

Egyik nap, Csapó úr a rá jellemző szélvész járásával, a maga hangos, jókedvű módján fékezett Kati íróasztala előtt. Egy magas jóképű férfi volt vele.

  • Kicsi Katikám!- harsogta- ez itt Hamvas József doktor úr. Arra kérném, mondja meg a főnökének, hogy módosítsa a társasági szerződést, mert a doktor urat beveszem a cégbe. Jó? Megtenné, hogy felhívja Hamvas doktort amikor megvan a módosítás és aláírhatjuk a papírokat? Maga egy tündér Katikám! Ugye, Józsi? – és kiviharzott az irodából maga után húzva az orvost.

Innen közhelyes módon történtek az események. Kati felhívta az orvost, ő randevúra hívta Katit. Elkezdtek ismerkedni, együtt járni, aztán összeházasodtak. Kati repült a boldogságtól, a doktor úr meg büszke volt a gyönyörű feleségére. Minden társadalmi eseményen részt vettek, ahol József villoghatott felesége szépségével. Folyt. köv