Ikrek 7. rész
Eszébe jutott az öreg király meséje, aki azért űzte el a legkisebb lányát, mert az azt mondta, úgy szereti királyi apját, mint a sót. Megalázónak érezte a király a hasonlatot, elűzte a lányt és kitiltotta udvarából a sót. Onnantól kezdve minden íztelenné vált. Mikor a király hónapok óta egy ízes falatot nem evett, visszahívta a lányát és megbocsátott neki. (Most a dietetikusok valószínűleg a szívükhöz kapnak és lefordulnak a székről, mert ugye a sónak mára nagyon elromlott az imázsa. ) Szóval megfordult Márti fejében, lehet, hogy Zsolt hosszútávon egy kicsit unalmas lenne. Néha az jutott eszébe, hogy átvágja a gordiuszi csomót és jöjjön a nevető harmadik, mert lassan beleőrül ebbe. Levente, Zsolt. Zsolt, Levente.
Aztán az év vége felé egy buliban Zsolt berúgott. Soha nem bírta igazán az italt, de most belehúzott rendesen. Látta Leventét felszabadultan táncolni, valami dögös, vörös versenyzővel, látta, hogy teli szájjal nevet és a pia hatására felment az agyvize. Tudta, hogy Levente is Mártit szereti. És mégis, látszik rajta, hogy fantasztikus jól érzi magát. Olyan felszabadult, amilyen Zsolt még az ital hatására sem volt soha. Először fordult elő, hogy irigyelte a testvérét. Felkérte Mártit és táncolni kezdtek. Ahogy átölelte a lányt, érezte nélküle soha az életben nem lehet boldog. Valószínűleg a pálinka beszélt belőle, amikor csak úgy mellékesen azt mondta: nézd Leventét! Úgy tűnik az élet császára, de sosem lehet igazán boldog. Mumpszosok voltunk a gimiben. Én megúsztam, de neki nem lehet gyereke.
Talán ez volt az egyetlen mondat, amivel Zsolt biztos kézzel ütötte ki a testvérét. Aznap éjjel Márti egyedül sétált haza. Nem szeretett a kihalt utcákon mászkálni, de most muszáj volt. Miközben kiszellőztette a fejét, próbálta felfogni a hallottakat, és mire hazaért, eldöntötte: család. És ha család- Zsolt.
