Ikrek 6. rész

És mindkettő tudta, hogy a másik is. De még mindig működött köztük ez a különleges iker-kapcsolat, egyik sem mondta volna a másiknak: Figyelj, én szeretem Mártit! Zsolt is, Levente is úgy gondolta, legyen a másiké. Mindketten tudták, hogy ikertestvérük mit érez, de nem feszegették a dolgot. Levente egyik csoporttársát cipelte haza a másik után, érdekes módon, egyetlen magas szőke sem volt köztük, bennük mindig Mártit látta és olyankor eltűnt a lazaság, befeszült és lelépett. Zsolt pedig az álomvilágába menekült – próbált lemondani Mártiról. Néha úgy gondolta, túlvan rajta, képes nyitni más felé, de a legváratlanabb pillanatokban olyan elemi erővel tört rá ismét az érzés, hogy neki csak Márti kell és senki más, hogy nem tudta és nem is akarta feladni a harcot. Vagy százszor elképzelte, hogy egy csendes kávézóban ül Mártival, szól valami érfelvágós zene és ő megmondja mit érez. Gondolatban megélte a kapcsolat szinte valamennyi fázisát: elképzelte a lánykérést, az esküvőt és az azt követő hatalmas bulit, ahol Leventét meghazudtoló lazasággal szórakoztatja a társaságot. Aztán egy ponton megálljt parancsolt: tudta, hogy Márti tabu, hiszen ha Márti viszonozná is az érzéseit, nagy fájdalmat okozna a testvérének, azt meg elképzelni sem tudta, bármi legyen is az ára. Kénytelen volt beletörődni a megváltoztathatatlanba, bár egyre többször érezte úgy, hogy kettészakad: futna Márti felé, de folyton visszarántja a lelkiismerete.

Nem lépett senki. Márti sem. Ő meg azért, mert nem tudott dönteni. Mikor a társkeresők a múltjukat mesélik nekem- ahogy Márti is- sokszor felmerül a kérdés, lehet-e két embert szeretni egyszerre? És a történetekből úgy tűnik, ideig-óráig lehet, de felőrli az embert. Aztán ha valaki sokáig nem tud dönteni, az élet, a sors, a nagy rendező, a történések vagy nevezze bárki ízlése szerint bárminek- eldönti. Szóval előbb vagy utóbb valamerre elmozdul a mérleg nyelve. Márti érzelmei az egyetem végéig vergődtek a két fiú között. Első kőrben persze minden lány Leventét választaná. A szórakoztató, bohém, udvarolni tudó, izgi kis macsót. De egyszer, mikor Zsolt és Márti lecsúsztak egy koncertről, mert Levente nem jött és nála voltak a jegyek, vagy egy másik alkalommal amikor Mártinak halasztania kellett egy vizsgát, mert Levente nem hozta a megígért jegyzeteket, elgondolkodott. Márti szülei már harminc éve harmónikus házasságban éltek. Papája a megbízhatóság mintaképe volt. Szavatartó, őszinte, becsületes ember. Nagyon szerette az apját. De néha elgondolkodott. Egy ilyen férj mellett boldog tudna lenni?

A folytatás itt olvasható ›