Nem tudtam, hogy ez betegség…
Aztán elkezdtek jönni a kuncsaftok. Nem ügyfelek, kuncsaftok. Így hívják a profik. Ha már kurva vagyok, kuncsaftok, nem? Ők már nem voltak olyan szépek és kedvesek, mint Péter, de fizettek rendesen. Négy állandó kuncsaftom volt. Egy idős, szikár félig impotens, egy dagadt kopaszodó középkorú, egy negyvenes, akinél meztelenül kellett sétálni a lakásban kőrbe-kőrbe, meg egy fiatal széttetovált agresszív állat. Ezek voltak. Egy idő után, azt vettem észre, ha elment egy kuncsaft, azelőtt csak lezuhanyoztam, de aztán egyre több időt töltöttem a zuhany alatt. Volt, hogy két, három órát álltam és sikáltam magam. Aztán, pár hét múlva, ha elment egy kuncsaft és három óra múlva, amikor ki tudtam jönni a zuhany alól, új ágyneműt húztam és kiporszívóztam az egész lakást. Most ott tartok, hogy már csak két kuncsaftot tudok fogadni egy nap, az egyik jön mondjuk tizenegykor, elmegy egy fél óra múlva, elkezdek zuhanyozni, aztán ágyat húzok, kiporszívózok, leveszem a függönyöket, ablakot pucolok, leszedem a konyhába az összes edényt, elmosogatom, kipakolom a fiókokat, kitörlöm, körülbelül este hatra leszek kész. Akkor jön a másik. Amikor elmegy kezdődik az egész előröl. Zuhany, takarítás, hajnali négyig. Nem tudom mi ez, de ha nem csinálhatnám, kiugranék az ablakon. A másik meg, hogy nem jó ez nekem. Nem akarok kurva lenni. Szeretnék valakit, aki olyan, mint Péter volt. Egyet. De hogy csináljam?
Olyan kétségbeesetten nézett rám, a szívem majdnem megszakadt érte.
Zita- kezdtem és sokáig gondolkoztam, hogy folytassam. Általában, ha ilyen komoly problémával találkozom, nem szépítem a dolgot, sőt, még sötétebbre is festem, hogy nyomást gyakoroljak, vegye komolyan a helyzetét. És itt tényleg nagy volt a baj! – Nézd Zita! Ha azt csinálod, amit mondok, megoldhatjuk az összes problémádat. De csak akkor! Előre mondom, hosszú ideig fog tartani, mert nem kicsi a baj. De megoldható. Figyelj rám! Te, sajnos súlyos beteg vagy. Kényszerbeteg. Ez egy komoly betegség, ami, ahogy Te is látod, élhetetlenné teszi a beteg életét. Ha nem kerülsz orvoshoz, ez csak fokozódni fog. A kényszerbetegség valamilyen szorongásból fakad. De kell hozzá egy öröklődő hajlam is. A Te szorongásod nyilvánvaló. Nem akarsz kurva lenni. Minden porcikád tiltakozik azok ellen a férfiak ellen, akikkel lefekszel. A másik része meg, azt gondolom abból amit elmeséltél, hogy a mamád nagyon súlyos depresszióval küzd. Nagyon súlyossal. Ahogy mesélted már-már katatón állapotban van. A jó hír az, hogy van pénzed. Meg tudsz élni, amíg rendbe nem jössz. Én elküldelek egy fantasztikus pszichiáterhez, aki – megígérem- meg fog gyógyítani. De csak akkor tud meggyógyítani, ha Te is akarod! Ez nem olyan, mint egy műtét, hogy elaltatnak, felvágják a hasad, aztán mire felébredsz, már csak fel kell épülni. Ez kőkemény munkát kíván a részedről is! Amíg nem gyógyulsz meg, nem tudunk tovább lépni. Addig nincs értelme se munkát, se társat keresni. Ha érzel magadban annyi erőt, hogy belevágj, akkor megígérem végig melletted leszek. De ha egyetlen alkalommal nem mész el majd a terápiára, onnantól fogva nem ismerjük egymást! Érted? Nagyon nehéz lesz, előre mondom! De el kell döntened, így akarod leélni az életed, mint egy kurva, aki kényszeresen takarít, vagy szeretnél egy normális életet, munkát, családot?
Nem tudtam, hogy ez betegség- zokogta- Nem tudtam. Meg akarok gyógyulni és megígérem, megígérem……
Ez három hónapja történ. Zita időnként előkerül és elmeséli hogy alakulnak a dolgok. Nemrég beszéltem a pszichiáterrel, aki megerősítette, hogy Zita keményen dolgozik és javul. De messze van még a vége- mondta.
De még milyen messze- gondoltam. Ha majd rendbe jön, ki kell találni, mi legyen vele, hogyan tovább. Aztán a párkapcsolat. Jézusom! De már legalább úton van. Megtette az első lépéseket. És mint tudjuk, a legmesszebb lévő célhoz is az első lépésen át vezet az út.
