Az én meleg férjecském visszaheterósodott?

Azt se tudtam fiú vagyok vagy lány. Annyira elfáradt az agyam a sok gondolkodásban, hogy kómásan aludtam minden éjszaka. Egyik nap eldöntöttem, megyek, másnap inamba szállt a bátorság. És ez így váltakozott heteken át. Aztán egyik éjjel, arra ébredtem, hogy valaki a bugyimban turkál és próbál befeküdni mellém az ágyba. – Zitácska, na! –felismertem apán részeg, rekedt hangját. Ahogy fölém hajolt és megpróbálta felemelni a takarót, ösztönösen felrántottam a térdem és tiszta erőből úgy rúgtam a lába közé, hogy vinnyogva esett ki a spájzból a konyhakőre. Átléptem rajta, felkaptam a ruhám, összedobáltam a cuccaimat. Nem volt nagy művészet, egy szemetes zsákban elfért. Rohantam ki a lakásból, tudtam, ha feláll szétveri az agyam. Szerencsére a bolt kulcsa nálam volt. Ott húztam meg magam reggelig. Aztán hívtam Pétert.

Nagyon szép volt az a kis garzon ahová Péter beköltöztetett. Volt benne minden. Szép bútor, TV, pici konyha, hűtő, minden ami kell. Péter állta a szavát. Minden úgy volt, ahogy megígérte. Hetente kétszer, háromszor jött. Adott pénzt bőven, nógatott, hogy menjek vásároljak, de az első hónapban még az utcára se mertem lemenni, csak az ablakból néztem azt az irdatlan forgalmat. A TV-vel nem tudtam betelni. Mindent néztem, amit adtak. Imádtam a délutáni sorozatokat. De a vetélkedőket, a filmeket, mindent. Még a politikai műsorokat is megnéztem, bár egy kukkot nem értettem belőle. Aztán lemerészkedtem az utcára is. A ház aljában volt egy kis kávézó, oda beültem délelőttönként és néztem az ablakon át az embereket. Soha nem tudtam megunni. Volt ott egy pincérlány, korombeli, egy idő után összebarátkoztunk. Azt mondtam neki, hogy itt bérelek egy lakást, ami majdnem igaz is volt, és este hattól takarítok egy irodát a környéken.

Ő elhívott néha ide-oda, vele mentem el vásárolni, ő mutatta meg Pestet. Egy hónap után tudtam meg, hogy a Kertész utcában lakom. Lassan kezdtem kiismerni magam. Este mindig otthon voltam. Ha nem néztem a Tv-t, akkor a pénzem számolgattam. Már nagyon sok volt. Mindig új meg új rejtekhelyet találtam ki. Péter úgy nézett ki, mint egy filmsztár, mindent megadott, kedves is volt, beleszerettem. Tudtam, hogy nős, azt is tudtam nem válik el soha, mert ha másban ennyire tartja a szavát, ebben miért változtatná meg? Akkor már néztem annyi filmet, hogy kitaláltam magamnak egy mesét, miszerint Péter kém, itt rejteget a világ elől, hogy ne lehessen bajom, jön ha tud, de ha nem, akkor biztos nagyon veszélyes és komoly dolgokat művel valahol. Mondjam azt, hogy boldog voltam? Élveztem azt a kis lakást, élveztem, hogy végre tisztaságban élhetek, finom ételeket ehetek, van ruhám és pénzem. Mit akarhattam volna még az élettől. Tőlem így maradhatott volna minden az idők végezetéig. De nem maradt.
Több, mint egy éve éltem már így, amikor egy este csöngettek. Gondoltam, Péter. Kinyitottam az ajtót és ledöbbentem. Ott állt egy gyönyörű nő, hosszú bundában, tűsarkú csizmában, feltornyozott fekete hajjal, maga volt az előkelőség. Tessék – néztem rá mosolyogva, mert annyira szép volt. Döbbenet ült az arcán. –

Te lány vagy? Mi történt? Az én meleg férjecském visszaheterósodott?! Bár, ahogy nézlek, lehetnél fiú is. De tök mindegy, hogy fiú vagy, vagy lány, elég volt. Mostantól vége, megértetted?! Azzal sarkon fordult és elment. Ott álltam az ajtóban, és nem tudtam megérteni amit hallottam. Igaz, Péterről egy év után sem tudtam semmit. Ebbe csak akkor gondoltam bele. Se azt hogy hol dolgozik, se azt hogy mit, se a családjáról nem beszélt, se a múltjáról. Igaz, én nem is kérdeztem. Nekem minden úgy volt jó, ahogy volt. De hogy Péter meleg? És a felesége ezt tudja? Egyáltalán, honnan tud rólam? És mi lesz most? Velem meg Péterrel? Egész éjjel nem aludtam. Nappal végig takarítottam az egész lakást, hogy múljon az idő és vártam Pétert. Amikor estefelé megjött, nyúzott volt, karikás volt a szeme. Ahogy szokott, rögtön a tárgyra tért. – Tudom, hogy itt volt a feleségem. Nem jöhetek többet, nem akarom megmagyarázni. A lakás erre az évre ki van fizetve. Olyan férfit nem tudok, aki úgy eltartana mint én, de küldök ügyfeleket, meg fogsz tudni élni. Jól. – Milyen ügyfeleket?- dadogtam. – Hát férfiakat. Kurva vagy, nem? – és egy csöpp érzelem nem volt a hangjában. Azzal letett egy vastag borítékot az asztalra és elment. Bekucorodtam a fotelba, felhúztam a lábam, átöleltem a két karommal és úgy ringattam magam órákon át. Kurva vagy, kurva vagy, kurva vagy, kurva vagy. Ez dübörgött az agyamban. Annyira beleéltem magam abba a filmbe amit kitaláltam magunkról, hogy fel se fogtam, tényleg, én egy kurva vagyok.