Ikrek 10. rész
Nem volt könnyű beszélgetés. Leventét elöntötte az indulat, alig tudta fékezni magát, mikor meghallotta miért lett Márti Zsoltté, de a haldokló testvére látványától össze tudta szedni magát. Már mindegy, nagyon régen volt- mondta – hidd el Zsolt megbocsátok. Tiszta szívemből megbocsátok neked és vigyázni fogok a családodra, megígérem. Mintha Zsolt erre gyűjtötte volna minden erejét, már csak suttogni tudott: vidd el őket egy Balaton körüli bicikli túrára! Évek óta ígérem, de valahogy mindig elmaradt. Úgy lesz- simogatta meg Levente Zsolt nyirkos kezét. Márti is megérkezett a kórházba, és Leventével felváltva vigyáztak rá. Nézték az egyre lassabban szuszogó férfit. Már nem volt mit tenni. Zsolt másnap reggel hat órakor meghalt.
Márti gépiesen tette, amit ilyenkor tenni kell. Adminisztráció, temetés és minden, ami ezzel jár. Levente persze ott volt és segített. Egyre többször benézett Mártiékhoz. Ilyenkor leültek a konyhába egy csésze forró tea mellé, és emlékeztek. Zsoltra, a fiatalságukra, arra a rengeteg őrültségre, amit maguk sem hitték, de elkövettek, a nagy hármasra- ami az életük volt. Egy-egy ilyen szeánszra néha a lányok is beültek – Levente lelket öntött mindnyájukba. Egy idő után, a férfi annyira a család részévé vált, hogy az volt a feltűnő, ha egy nap nem ment át hozzájuk. A fájdalom összekovácsolta őket. És persze volt itt más is: Levente úgy érezte, mintha széthúzták volna előtte a függönyt. Már szembe mert nézni Márti iránti szerelmével. Egyszerre fájt neki Zsolt halála, aki a testvére, legjobb barátja és legfőbb bizalmasa volt, ugyanakkor teljesen felpezsdítette a szerelem. Nem csoda, hogy az érzés elementáris erővel sodorta, hiszen évtizedeken át próbált nem tudomást venni róla, és mert Mártin kívül soha nem szeretett senkit, még sosem tapasztalt hasonlót.
Magának ugyan bevallotta, hogy szereti Mártit, mindig is szerette, de kifelé nem mutatta – félt, hogy egy rossz mondattal, vagy egy oda nem illő mozdulattal elijeszti őt. Nem tudhatta, hogy Mártiban is hasonlóan vegyes érzések kavarogtak: hol a gyász, hol a szerelem kerekedett felül. Magukban mindketten egyre erősebben élték meg a majdnem harminc éven át lappangó szerelmet.
