Tapadtak rá a lányok

Ráadásul nagyon jól néztek ki. Természetesen mindketten. Olyan mediterán típus volt a két fiú. . Sötétbarna dús haj, kreol bőr, csillogó mogyoróbarna szemek. Már az oviban imádták őket a kicsi lányok,ott még azon a „ copf húzogatós” módon, de már ott is minden lány velük akart játszani. Kicsi korukban a szüleik még kísérletet tettek, hogy egyforma ruhába járassák őket, de aztán feladták.

Mert ami Zsoltnak tetszett azt Levente nem akarta felvenni, Levente kedvenc nadrágjának a párját meg az Istennek se tudták Zsoltra ráerőltetni. Amennyire hasonlítottak kívül, annyira mások voltak belül. Zsolt csendes volt és szófogadó, elvolt magában, rajzolt, gitározott, sokat olvasott, jól megvolt egyedül. Levente egy ördögfióka volt. Benne volt minden kalandba, jött-ment a barátaival, folyamatosan mozgásban volt. Sokkal hamarabb kezdték érdekelni a lányok is, mint Zsoltot. Sokat nem kellett tennie a sikerért, a szerencsés külső mellé, egy izgalmas, elragadó személyisége volt. Tapadtak rá a lányok, és mondjuk úgy, hogy nem vissza, de élt vele.

A folytatás itt olvasható ›