Néha megpróbálta ellesni a titkot…

Néha mikor megkérte Zsoltot egy-egy ikertestvéri csínytevésre, mondjuk, hogy helyettesítse egy elhamarkodottan megígért randin, Zsolt mindig nemet mondott. Levente sajnálta, hogy Zsolt nem hajlandó kiélvezni ezeket a természet adta lehetőségeket, de tiszteletben tartotta. Leventét sokkal jobban érdekelték a lányok és a bulizás – még az is megfordult a fejében, hogy rocksztár lesz, mert elég koncerten volt ahhoz, hogy lássa a buli után fürtökben várakozó csajokat és azt is, ahogy ezek a rockerek egy félmozdulattal, hogy  szedték fel közülük a legcsinosabbakat. Zsolt ezzel szemben mindig is az igazi, nagy szerelemre vágyott, arról álmodozott, hogy egyszer majd meglát egy lányt és tudni fogja első ránézésre, hogy vele fogja leélni az életét. Nem irigyelte a testvérét, a hetente új barátnőt, a mozgalmas ámde zűrös magánéletet. Tudta, hogy kissé béna a lányokkal és ez az egy volt az, amit kicsit irigyelt Leventétől A könnyedséget, a magabiztosságot, a lazaságot. Néha megpróbálta ellesni a titkot, de nem ment.

A külsejükön kívül, egy közös volt bennük, hogy mindketten a reáliákból voltak jók. Az osztályban náluk jobban senki nem értette a matekot meg a fizikát. Nem volt kérdés, irány a műszaki egyetem. Zsolt statikus, Levente építészmérnök akart lenni. Könnyen, de lelkesen készültek a felvételire és mire felocsúdtak, már a gólyatábor felé zötyögtek a vonaton. Zsolt agyán átfutott a gondolat, hogy biztos lesznek ott majd helyes lányok, aztán ki tudja, történhet bármi. Leventét inkább az öt teljes napon át, reggeltől-reggelig tartó bulizás lehetősége hozta lázba.

A folytatás itt olvasható ›