Ahányan vagyunk, annyiféle nő vagy férfi tetszhet nekünk

Azt írtam az elején, hogy ahányan vagyunk, annyiféle nő vagy férfi tetszhet nekünk. Hát, Zsolt és Levente esetében ez nem volt igaz. Mindkettőjüknek a magas, szőke lányok tetszettek. Talán annyi volt a különbség, hogy Zsoltot karakterénél fogva, inkább a komolyabb, megfontoltabb lányok vonzották, Levente meg nagyon bírta a vagányabb, pörgősebb csajokat. A táborban gyorsan kialakult a közösség, szerették a többiek mind a két fiút, de a falkavezér természetesen Levente lett. Ő szervezte a programokat, ő találta ki a legvadabb baromságokat. De Zsolt is vonzotta a lányokat, amikor a maga csendes, titokzatosnak tűnő módján gitározgatni kezdett. Csak ő nem vette észre a szempilla-rebegtetést, a mélyre hatoló tekinteteteket. Komoly kapcsolata még nem volt, azt is mondhatnánk nem volt még szerelmes igazán, de az egyhetes együtt járásokból, az egyéjszakás kalandokból korához képest hamar elege lett. Nem vágyott arra , hogy érzelem nélküli néhány hét után, feszengve lelépjen, vagy hogy idegen nők lakásából kóvályogjon haza hajnalban.

Aztán az egyik nap lent a táborban, eljött a mindkettejük életét végérvényesen meghatározó pillanat. Sokszor gondolkodom ezen. Történik valami, ami ott akkor, csak annyi amennyi, az ember nem is gondolkodik, mert volt már ezer hasonló helyzet, de amikor évtizdek múlva visszanéz, rájön, hogy bizonyos szempontból, akkor, ott eldőlt az élete. Ilyen, azt is mondhatjuk látszólag érdektelen pillanat volt, amikor Márti leült ahhoz a nagy asztalhoz, ahol már ott bulizott a fél gólyatábor. Ő csak azon a napon érkezett, mert valami nyári vírus ledöntötte a lábáról és lázasan átkozódott az ágyában, hogy ez is csak vele fordulhat elő, hogy lecsúszik az annyira várt első nagy, közös egyetemi élményről. Most látta először az ikreket, persze hogy rögtön feltűnt neki, de mivel a szőke haja nagyjából a fenekéig ért, magas volt és karcsú, na meg hát az arcán ott volt az a semmihez sem hasonlítható hamvas báj, a két fiú is rögtön felkapta a fejét.

Leventének több sem kellett: bedobta az addigi jól bevált csajozós dumáját. De mivel Márti tényleg tetszett a fiúknak, bőven volt tapasztalata ezekről a nyomulós fiúkról, gyorsan felismerte Leventében a Casanovát, és rutinosan lepattintotta. Zsolt a maga félszeg módján kipréselt magából egy-két közhelyes kérdést, de többre nem futotta. Ő meg uncsi- gondolta Márta-és érdekesebb társaság után nézett. Miközben átült egy másik asztalhoz, arra gondolt, milyen igazságtalan az élet: itt van két halál jóképű fiú, az egyik uncsi, a másik meg egy skalpvadász. Legalább az egyik lenne jó fej.

A folytatás itt olvasható ›