Ahogy rám nézett, tudtam, itt alszom.
Ez azért túlzás, de vittem a játékboltokba az árút, ott meg vártak ezek a fiatal eladólányok. Volt kalandom bőven. Persze, nem vertem nagydobra, hogy nős vagyok, de nem is titkoltam. Egy biztos, soha nem ígértem senkinek semmit. Persze volt olyan lány aki többet akart, de tudtam kezelni a dolgot. Néha volt egy kis sírás, kiborulás, de aztán mindegyik felfogta, hogy félreértettük egymást. Látom a szemén, hogy cinikusnak tart- nézett rám. – Nem mondom, hogy nincs véleményem, de ez most nem fontos. Érjünk a sztori végére, jó?- sürgettem, mert nagyon kíváncsi voltam, innen merre kanyarodunk .- Az még elég messze van. Nem baj? Vagy már nincs időm? – kérdezte. Láttam rajta, most végre elszánta magát, hogy őszintén kiönti valakinek a szívét, belebetegedne ha nem mondhatná el a teljes történetet. – Annyi ideje van, amennyit csak akar. Tudja, mint Seherezádé, amíg mesél, életben hagyom. -Akkor jó, mert ez tényleg egy hosszú történet. Ott tartottam, hogy igazság szerint csaltam a feleségemet fűvel- fával. De ennek semmi jelentősége nem volt. Esküszöm Magának, hazafelé már eszembe sem jutottak ezek a nők.
Tudom, hogy ezt nem érti, de higgye el, mi férfiak másképpen működünk. Nem hagyunk ki egy kínálkozó lehetőséget. Ez semmi más, mint a vadászösztön. A hódítás öröme. Ebben nincs érzelem, nincs jövő, még azt sem mondhatnám, hogy a szex a legfontosabb. A zsákmányszerzés öröme. Hogy megszereztem, hogy megvolt. Szóval, a következő percben már nincs jelentősége. Még akkor sincs, ha az ember többször lefekszik ugyanazzal a nővel. Maguk nők, teljesen másképpen működnek. Nem azt mondom, hogy egy nő, soha nem él át egyéjszakás kalandot, de szerintem nagyon ritkán. Főleg, ha férje van. Másképp vannak maguk bekötve. Egy férfi, attól hogy ilyeneket csinál, még szeretheti nagyon a családját, tisztelheti, szeretheti a feleségét, lehet jó férj, jó apa. Én is az voltam. Otthon rendben volt minden. Egy télen, új megrendelő jelentkezett Győrből. A szokásos menet, kért ezt- azt-amazt, én levittem. Egy húsz év körüli bombázó fogadott. Mondta, a főnök a havazás miatt Veszprémben ragadt, neki kell átvenni a játékokat. – Nem olyan nagy baj az- mondtam- szerintem, megoldjuk ezt mi ketten. Ahogy rám nézett, tudtam, itt alszom. Felhívtam az asszonyt, mondtam összefutottan egy pólós haverral itt Győrben, meginnánk egy-két pohárral, nála aludnék, aztán másnap reggel megyek haza. Persze- válaszolta a feleségem, érezd jól magad! Mondom, Csilla nagyon jó fej volt. Nem sárkányoskodott, nem kémkedett. Másnap, mentem is haza. Aztán, körülbelül fél év múlva ismét érkezett egy rendelés Győrből. Na, gondoltam, most valahogy másképp kellene megoldani a dolgot, nem kéne megint lent aludni, elég feltűnő lenne…. Megérkeztem, bementem a boltba és azt hittem a szemem esik ki, ott állt az a lány- Erzsi- nagy pocakkal. Csak dadogni tudtam. Kattogott a számláló a fejemben, tényleg beleremegtem.
Körülnéztem, van- e az üzletben rajtunk kívül valaki. Egyedül vagyunk-válaszolt a ki nem mondott kérdésre Erzsi- és igen, ez a Te gyereked. Megfordult velem a világ. Mi? Mi van? Hogy merted ezt?! Hogy merted megtartani a tudtom nélkül? – magamon kívül voltam. Miért csináltad? – Védekeztem, de állapotos lettem. Szedtem a fogamzásgátlót, de mielőtt együtt voltunk, vírusos influenzám volt. Hányás, hasmenés, az orvos szerint az volt az oka, hogy nem működött a fogamzásgátló. – Hogy képzelted?-akkor már üvöltöttem – hogy merted megtartani anélkül, hogy szóltál volna. Tudod, hogy nős vagyok, hogy gyerekeim, családom van! Abortuszról még nem hallottál? – Ezért nem szóltam. – válaszolta. Az abortusz, szerintem gyilkosság. Én nem akarok tőled semmit. Se pénzt, se hogy vállald a gyereket, semmit. De nem ölök meg egy élő embert, bármilyen pici, és bármi a következménye! Képtelen lennék rá! – Tizenkilenc éves vagy! Tönkre teszed az egész életed? Hogy fogod felnevelni? Mit csinálsz vele? Hogy tartod el? Megbolondultál?! – Tényleg őrjöngtem. – A szüleimmel megbeszéltem, mindenben segítenek. Ők neveltek, egyetértenek velem. Nincs rád semmi szükség, nem akarok tőled semmit!- nagyon nyugodt volt a hangja. – Jobb, ha most elmész. Pakold le amit hoztál és menj el.- mondta és otthagyott….folyt. köv..