Ránéztem Csillára, tudtam, hogy tudja…
Hát, Kata, én nem vagyok egy beszari, tehetetlen fazon, de fogalmam sem volt, mit csináljak. Húsz kilométeres sebességgel mentem hazafelé, hogy legyen időm gondolkozni. Elmondjam, ne mondjam, meg lehet ezt úszni? Mit szólna Csilla , ha kiderülne? Lövésem sem volt. Februárban voltam ott, az azt jelenti, november körül kell megszületnie a gyereknek. Nem szóltam. Gondoltam, minek a balhé, amíg nem történik semmi. November 11.-én kaptam egy sms-t: 3kiló 60 dkg, 56 cm, Attila, egészséges és gyönyörű. Furcsa érzés volt. A harmadik fiam. Életemben először forgolódtam álmatlanul, pedig addigra már elkövettem jó néhány szemétséget, összetörtem jó néhány szívet, nem jelentett semmit. Próbáltam nem gondolni rá, próbáltam elhessegetni a gondolatot, de nem ment. Egyre erősödött bennem az érzés, hogy látni akarom a fiamat. Valószínűleg ez a vér szava. Ha van ilyen. November végén Tatára kellett mennem az áruval. Hamar végeztem. Elindultam és akkor vettem észre magam, amikor már majdnem megérkeztem Győrbe. El sem határoztam, csak mentem, mert mennem kellett a fiamhoz. Erzsin nem látszott, hogy meglepődött volna, beengedett, nem kérdezett semmit. Szó nélkül adta kezembe Attilát. Ugyanazt éreztem, mint a másik két fiamnál. Ez az élet igazi értelme! A karomba vettem és mintha Ottót láttam volna újszülöttként. – Mi lesz a vezetékneve?- kérdeztem. – Majd az enyém- mondta csendesen Erzsi. Nem vagyok egy szentimentális típus, nem szoktam meghatódni, de a babaszag, az a pici orr, az a kiszolgáltatottság, ahogy a karomba feküdt…Ő Kaposi Attila- mondtam. A fiam. Mondd meg, hova kell menni, mit kell aláírni, elintézem. Nagy kő esett le a szívemről. Bár csajoztam azért később is, Erzsivel soha többet nem volt dolgom, de ha tehettem, mindig beugrottam hozzájuk. Nagyon édes gyerek Attila. Erzsi megtartotta a szavát, soha nem kért semmit, de én segítettem természetesen mindenben. Ugyanúgy szerettem ezt a legkisebbet, mint a másik két fiamat. Múltak az évek, Attila iskolás lett. Két családom volt.
Egy Győrben, egy Budapesten. Erzsi bármikor lebuktathatott volna, de jobban vigyázott, mint én hogy Pesten nehogy kiderüljön, Attila van. Egy képem volt róla összesen a noteszomban, hátul az átlátszó tok alatt volt a három fiam képe. Abban a noteszban csak az üzletfelek elérhetőségei voltak, bent volt az autóban mindig, de nem is nagyon használtam, minden üzlet címét tudtam fejből. Egy nap, egy váci üzletbe kellett vinnem árut, megérkeztem , látom, hogy a redőny leengedve, sehol senki. A fenébe, mit csináljak? Eszembe jutott, hogy a noteszt kitettem, mert szerelőnél volt az autó, ott van az asztalomon. Egyszerűen elfelejtettem, hogy abban van Attila képe. Felhívtam Csillát nézze már meg a bolt tulajának a számát, itt állok az áruval, sehol senki. Csilla bediktálta a számot és amikor letettük a telefont, akkor jutott eszembe a kép. Kivert a víz, kiszáradt a szám. Mégse hívhattam vissza Csillát, hogy megtalálta-e a képet? A vérnyomásom az egekben lehetet, szédültem, a szívem kalimpált. Úgy mentem haza, mint a vágóhídra, de túl akartam lenni rajta. Azért, akkor már több, mint hat éve feszített ez a titok. Azt mondják, ha az ember ilyen baklövést követ el, hogy például véletlenül ott hagyja azt az egyetlen képet, akkor az valahogy mégse véletlen, hanem tudat alatt le akar bukni, mert véget akar vetni a titkolózásnak. Lehet ebben valami. Hazaértem, ránéztem Csillára és tudtam, hogy tudja, pedig nem szólt semmit. Bementem a nappaliba és az asztalon ott volt egymás mellett a három fiam képe. Csilla nem kérdezett, könnyes szemmel nézett. Elmondtam neki mindent. Persze, a többi nőt nem. De Erzsiről, a kapcsolatról mindent. Hogy egy alakalom volt, hogy nem tudtam az elején, hogy nem akartam ezt a gyereket, hogy Erzsi gyilkosságnak tartja az abortuszt, hogy nem bírtam ki és látogatom őket, mindent. Megkönnyebbültem. Csilla sokáig nem szólt. – Az a kisfiú nem tehet semmiről- mondta végül és elment lefeküdni. Nem tudtam, mit gondoljak. Megbocsátott, elhagy? Nem tudtam. Aztán pár napig nem hozta szóba a témát, én meg nem mertem beszélni róla. Folyt. köv