Egy nem mindennapi sikersztori

Most nem egy sablonos siker sztorit szeretnék veled megosztani, hogy az irodámban egymásra talált x és y és azóta is boldogan élnek, míg meg nem halnak. Arról szeretnék írni, hogy sohasem tudhatod milyen úton jutsz el a társadhoz.

Nincs mit veszítened! Élj minden egyes lehetőséggel, hiszen sosem tudhatod mit hoz az élet!

Szóval, Attila már fél éve az iroda tagja volt, randevúzgatott ezzel-azzal, de két-három randinál sosem bonyolított le többet ugyanazzal a nővel. Mindig volt valami, ami nem volt jó… Hol ez volt a baj, hol az.

Így aztán nagyon boldog voltam, amikor kiderült, Enikővel már két hónapja találkozgatnak és ráadásul egyre sűrűbben. Drukkoltam nekik nagyon, de mint utóbb kiderült, hiába. Eltelt négy hónap, már ismerték egymás szüleit, barátait, sok közös programot csináltak velük, amikor Attila megérezte a már ismerős érzést: nem ő az. Attila 45 éves, baleseti sebész, túl egy elkapkodott házasságon és megesküdött magának, hogy csak akkor köteleződik el újra, ha ezer százalékig biztos lesz a dolgában. De most, négy hónap elteltével, ismét azt érezte, nem Enikő a végső megoldás.

Azon a bizonyos hétvégén egy nagy túra volt tervbe véve, összesen négy pár indult a Bükkbe. Attila már elhatározta, megmondja Enikőnek, hogy ennyi volt, de ezen a túrán még nem akarta magára hagyni, nem akarta, hogy egyedül kelljen három párral kirándulnia. Eldöntötte, ha visszaérnek, elmondja. Elmondja, hogy nagyon kedveli, de nem akarja lopni az idejét, ő ezt a kapcsolatot örökre nem tudja felvállalni.

Elindultak nyolcan, négy pár, vidáman, a gyönyörű tájon, Enikő mit sem sejtve.

Attila a dombok között menetelve, újra meg újra fogalmazta magában a mondatokat, milyen szöveggel tudná a legkisebb fájdalmat okozni Enikőnek, hiszen kedvelte a lányt.

Így aztán a fájdalmas sikításra is csak pár másodperccel később reagált.

Edit, az egyik túratárs feküdt a földön kicsavarodott lábbal, hófehéren a fájdalomtól.

Attila, ahogy mondtam, baleseti sebész volt, így rögtön a helyzet ura lett, a legnagyobb magabiztossággal tette, amit kellett.

Utólag, ahogy Attila mesélte nekem, amíg a két fadarab közé illesztette Edit lábát, amíg hevenyészett hordágyat készítettek, amíg valami fájdalomcsillapítót keresett a táskájában, össze-össze villant a tekintetük…….folytassam? Természetesen abból adódóan, hogy Edit Attila egyik ismerősének volt a párja, sok fájdalom és konfliktus adódott, volt botrány bőven oda és vissza, de az igaz szerelemnek nem lehet parancsolni. Kellett egy kis idő, de a társaság elfogadta az új párt..

Ez tavaly ősszel történt, most kaptam az esküvői meghívót. Szóval, ha Attila nem jön el az irodámba társat keresni, valószínűleg soha nem ismeri meg Editet.

Írhattam volna rengeteg sikeres összetalálkozást az irodám történeteiből, de szándékosan ezt választottam.

A tanulság: soha nem lehet tudni, miből mi következik. Mondj igent, minden egyes lehetőségre, mert biztosan több minden fog veled történni, mintha csak otthon ülnél. Ha teszel érte, bármi megtörténhet!

Készen állsz egy lehetőségre?

25 év tapasztalattal a hátam mögött, közel 30.000 embernek segítettem már.

Ha szeretnéd te is megtalálni a társad, mindemellett önismeretre szert tenni akkor a legjobb helyen jársz!

Az első beszélgetés ingyenes, ezért ott még mindig dönthetsz úgy, hogy mégsem szeretnél belépni a társtaláló irodába. A lehetőség adott, nincs mit veszítened!

Várlak sok szeretettel: Kánya Kata

Időpontegyeztetés: 06 30 357 6557

Márti most itt ül velem szemben. Levente halála óta három év telt el. Miközben elmesélte az életét, csak néha lábadt könnybe a szeme. 53 évesen, ilyen drámába illő, tragikus eseményekkel a háta mögött jött el hozzám, hogy változtasson az életén.
– Tudod, újra szeretnék bízni abban, hogy lehetek még boldog. Hogy nekem is tartogat az élet még valamit. Azt hiszem jó társ vagyok. Jó társa voltam Zsoltnak hosszú éveken át és jó társa voltam Leventének egy rövid ideig. Végig csináltam ezt a két tragédiát és vágynék most újra valami jóra. Csak attól félek ez a karmám. Hogy nekem a boldogság után, mindig a legsúlyosabb tragédia jut.
-Nézd- válaszoltam-lehet, hogy az én korlátoltságom, de nem hiszek ezekben az ezoterikus cuccokban. Nem hiszem, hogy volna az embereknek „karmája”, előre elrendelt életfeladata, előre megírt sorsa, ami ellen nem tehet semmit. Nem hiszem, hogy ha úgy csinálsz, mintha már meglenne amire vágysz, akkor majd „bevonzod” az életedbe azt a valamit. Sorolhatnám, mi mindenben nem hiszek. A cselekvésben hiszek, a kitűzött célokban, az odavezető, megtervezett útban és a kőkemény munkában. Akkor is, ha az ember magánéletéről van szó. Feldolgozni a gyászt, nyitottá válni, elkezdeni ismerkedni, ez mind, mind munka. Ezt nem lehet megúszni. Van egy életünk, olyan amilyen, alakulhat jól, még jobban vagy rosszabbul. A mi felelősségünk a saját életünk. Persze az élet belelép. Hol segít, hol meg pusztít. És ez ellen nem tehetünk semmit. Természetesen, nem azt gondolom, hogy akár Levente, akár Zsolt halála a Te felelősséged lenne. Tragédiák történtek veled valóban. Az elsőből, Zsolt halála után Levente segítségével felálltál. De hiába lett volna ott Levente, ha benned nem lett volna elég erő. De volt! És most is a te felelősséged, hogy talpra állj. Itt vannak a lányaid és itt van a saját életed. Felelősséggel tartozol magadnak is, a gyerekeidnek is. Az életet nem lehet megúszni és az élet nem igazságos. Neked eddig ezt szánta, de innentől szánhat vagy ismét szánhat valami jót! Ha hiszel a karmában, a „ bármit teszek, úgyis ez a sorsom”-ban, akkor nem érdemes felkelni, mert úgy is az történik, ami „ meg van írva „. Szerintem meg nem így van. Vannak céljaink, legalábbis mindig kellene, hogy legyenek, aztán vagy elérjük őket, vagy nem. De ha Te úgy döntesz, hogy ez a karmád vagy mid, akkor minek egy új kapcsolat? Akkor úgy fogsz nekiindulni, hogy annak is tragédia lesz a vége és egy percig sem fogod tudni jól érezni magad benne, egy pillanatra sem leszel felszabadult, mert majd mindig várod, hogy jön a karma. A tragédia. Ki, hol bizonyította ezt a karma- ügyet? De ha neked mindenképpen lelki megerősítés kell, akkor azt kérdezem tőled: a két fiú ott fent mit szeretne? Hogy élj tovább szomorúan beletörődve ebbe a karmádba vagy találj egy társat, akivel teljes lesz az életed? Szerinted? Komolyan kérdezem! Mit tanácsolna Levente vagy Zsolt? De, tényleg! Mondd azokat a mondatokat!
– Hát, Zsolt a maga csendes, megfontolt módján azt mondaná: Ne maradj egyedül Mártikám! De vigyázz! Óvatosan! Nehogy megbántson valaki! Levente meg csak annyit mondana: Húzzál bele öreglány, menni fog!
Folyt a könnye, de közben elnevette magát. Helyes volt.
Egyedül rajtad áll – mondtam. Ha hiszel benne, és teszel érte, valószínűleg jönni fog a megfelelő férfi. Nem Zsolt, nem is Levente. Más minőségű, más tartalmú kapcsolat lesz. Nem lesz benne az elmúlt harminc év, nem lesznek közös emlékek a koleszos évekből. Most más talajra kell építeni egy új kapcsolatot. De ez nem baj. Fel lehet építeni egy másfajta jót, egy másképpen fontos kapcsolatot. De előre mondom sok türelem, sok energia és nagy nyitottság kell hozzá. Meg nem kevés szerencse. Menni fog? – kérdeztem.
-Igen! – válaszolta határozottan. Most már biztos vagyok benne, hogy menni fog! Zsolt és Levente is ezt akarná, ők majd segítenek és menni fog! Tudod mit? Majd nekik leszek boldog!
És megint elnevette magát…..remélem nem utoljára.

1.  Az első beszélgetésről tudd, hogy ez nem egy állásinterjú! Ne kezdj részletesen mesélni az érdemeidről, inkább érdeklődj! Kérdezz minél többet, ő majd úgyis meg fogja kérdezni azt, ami őt érdekli.

2.  Fontos, hogy a másik lássa, lezártad a múltad. Mondhatsz egy-két mondatot az előző kapcsolatodról, de semmiképp se szidd az exed, ne mesélj róla történeteket, se jót, se rosszat.

3.  Ne hencegj! Ha van egy ismerősöd, akinek a szomszédjában lakik valaki, aki ismer egy híres embert, ne kezdj mesélni róla! Ne dobálózz nevekkel, főleg ne keresztnevekkel! Ne mesélj hosszú történeteket a másik számára vadidegen emberekről.

4.  Ne beszélj pénzről! Ne hencegj, ha jól állsz anyagilag, és ne sajnáltasd magad, ha rosszul. Az egyik nagyon visszatetsző, a másik nagyon sajnálatraméltó.

5.  Nézz a partnered szemébe. Ne vedd elő a mobilod, biztos, hogy a legrosszabb pillanatban szólalna meg. Mosolyogj! Nem bárgyú vigyorra gondolok, inkább bátorító, kedves mosolyra. Próbálj meg egy kellemes, laza, vidám légkört kialakítani.

+1

A fentieket mind betartod, mégsem jársz sikerrel a párkeresés terén? Lehetnek az életedben olyan élmények, események amelyek gátolják, hogy megtaláld a társad. Lehet, hogy tévesen ítéled meg milyen karakterű ember illik hozzád. Lehet, hogy a magadról alkotott képben vannak olyan hibák, amelyek gátolják, hogy megtaláld az igazit. Ha szeretnél változtatni a helyzeteden, önismeretre szert tenni és megtalálni a megoldást, akkor szeretettel várlak egy konzultációra.

Nincs mit veszítened! 😊

Zsolt tette a dolgát, szerette a feleségét, imádta a lányait. Viszont a cég- amit még Mártival az egyetem után alapítottak elkezdett döcögni. Eddig normálisan meg tudtak belőle élni, meg volt mindenük, a lányoknak nem volt probléma a különóra, utaztak, Jól éltek. Aztán jött a válság és Zsolt úgy érezte lassan elérte őket is. Fogytak a megrendelések, csúsztak az utalások néhány kifizetés meg elúszott, mert tönkre ment az, akinek dolgoztak. Az idegeskedés számlájára írta, hogy időnként rosszul érezte magát. Aztán egyre gyakrabban. A munkahelyéről vitte el a mentő, amikor összeesett.

A kórházban gyorsan kiderült a diagnózis: Rák, nagyon előrehaladott állapotban. Kemoterápiának nincs értelme, operálni nem lehet. Hónapok vannak hátra. Zsolt próbálta felfogni és napokon át abban bízott, hogy egyszer csak felébred ott a kórházi ágyon és kiderül, rossz álom volt ez az egész. De lassan felfogta. És amikor valóssággá vált számára a helyzet, természetes volt, hogy Leventét hívta. Elmondott neki mindent és megeskette, hogy a családnak nem szól egy szót sem. Aztán kijött a kórházból, és három hónapig rosszullétnek nyoma sem volt, az élet a rendes kerékvágásban haladt tovább. Zsolt bízni kezdett, hogy félrediagnosztizálták, annyi ilyet hallott már. Épp azt fontolgatta, hogy felkeres egy másik onkológust, amikor otthon rosszul lett: mentőt kellett hozzá hívni. Márti rohant be vele a kórházba, Levente a lányokat nyugtatta.

Gyorsan pörögtek az események: Zsolt két napig kómában feküdt, felesége és Levente felváltva ült az ágyánál. Mikor magához tért, összeszedte maradék erejét, és elmondta Mártinak, hogy rákos, és meg fog halni. Márti minden erejét összeszedte, hogy ne sírja el magát férje előtt, de nem sikerült. Patakokban folyt a könnye, és közben biztatta Zsoltot, hogy meg fog gyógyulni, ő is és a lányok is haza várják. Neki is, mint annyi hasonló helyzetben lévő szülőnek, a gyerekei adtak erőt. Tudta, hogy ott vannak, hogy ebben a borzalmas helyzetben neki kell erősnek maradnia, neki kell tartania a lelket a gyerekekben. Szükségük van rá, nem roppanhat össze. Zsoltnak elviselhetetlen fájdalmai voltak, nem volt más megoldás elkezdte kapni a morfium származékokat. Érezte egyre fogy az ereje. Úgy döntött, halála előtt bevallja Leventének, hogyan szerezte meg Mártit.

Folytatás itt olvasható ›

Eszébe jutott az öreg király meséje, aki azért űzte el a legkisebb lányát, mert az azt mondta, úgy szereti királyi apját, mint a sót. Megalázónak érezte a király a hasonlatot, elűzte a lányt és kitiltotta udvarából a sót. Onnantól kezdve minden íztelenné vált. Mikor a király hónapok óta egy ízes falatot nem evett, visszahívta a lányát és megbocsátott neki. (Most a dietetikusok valószínűleg a szívükhöz kapnak és lefordulnak a székről, mert ugye a sónak mára nagyon elromlott az imázsa. ) Szóval megfordult Márti fejében, lehet, hogy Zsolt hosszútávon egy kicsit unalmas lenne. Néha az jutott eszébe, hogy átvágja a gordiuszi csomót és jöjjön a nevető harmadik, mert lassan beleőrül ebbe. Levente, Zsolt. Zsolt, Levente.

Aztán az év vége felé egy buliban Zsolt berúgott. Soha nem bírta igazán az italt, de most belehúzott rendesen. Látta Leventét felszabadultan táncolni, valami dögös, vörös versenyzővel, látta, hogy teli szájjal nevet és a pia hatására felment az agyvize. Tudta, hogy Levente is Mártit szereti. És mégis, látszik rajta, hogy fantasztikus jól érzi magát. Olyan felszabadult, amilyen Zsolt még az ital hatására sem volt soha. Először fordult elő, hogy irigyelte a testvérét. Felkérte Mártit és táncolni kezdtek. Ahogy átölelte a lányt, érezte nélküle soha az életben nem lehet boldog. Valószínűleg a pálinka beszélt belőle, amikor csak úgy mellékesen azt mondta: nézd Leventét! Úgy tűnik az élet császára, de sosem lehet igazán boldog. Mumpszosok voltunk a gimiben. Én megúsztam, de neki nem lehet gyereke.

Talán ez volt az egyetlen mondat, amivel Zsolt biztos kézzel ütötte ki a testvérét. Aznap éjjel Márti egyedül sétált haza. Nem szeretett a kihalt utcákon mászkálni, de most muszáj volt. Miközben kiszellőztette a fejét, próbálta felfogni a hallottakat, és mire hazaért, eldöntötte: család. És ha család- Zsolt.

A folytatás itt olvasható ›