– Sajnos, a nyolc általános elvégzése után szóba sem jöhetett, hogy esetleg tovább tanulhassak. Nem, mintha okos lettem volna vagy valami, de azért egy szakmát biztos ki tudtam volna tanulni, de szóba se jöhetett. Éppen elköltözött egy nagyobb városba a vegyesbolt eladója. Ott a faluban, egy lottó ötössel ért fel, hogy megkaphattam az állását. Nem voltam boldog tőle, nem úgy, min apám, aki fényes jövőt képzelt maga elé az én ötvenezer Forintos fizetésemből. Szerintem, ha azt mondom, hogy nem akarok szalonnát mérni, töpörtyűt csomagolni egész életemben, tán agyon is vert volna. De a vele töltött tizenhat év alatt, én is megtanultam ezt- azt. Azt is megmondom, tizenhat voltam amikor elvégeztem a sulit, mert év vesztes voltam és hát, egyszer meg ötödikben megbuktam, azt újra kellett járnom. Szóval, élelmes lettem, megtanultam vagy hát, tanulgattam túlélni. Szóval, nem ötvenezret kerestem, mint ahogy apám tudta, hanem hatvanat! Minden hónapban maradt tízezer forintom, néha több is, mert akadt a közértben olyan munka amit megcsináltam, bár nem nekem kellet volna és akkor mindig kaptam egy kis plusz pénzt. Elkezdtem mániákusan gyűjtögetni. Olyan lettem, mint egy kis hörcsög. A bolt raktárában, hátul, volt egy használaton kívüli kéménykürt, abban tartottam a spórolt pénzem. Haza nem mertem vinni, tudtam, apám mindet elvenné az utolsó fillérig, hiszen még a ruhám zsebeit is kikutatta egy kis apróért. Gyűjtögettem és álmodoztam éveken át. Adtam magamnak öt évet, hogy összegyűjtsek annyit, amennyivel ki tudok szabadulni onnan. Úgy számoltam, ha félre teszek havi tízezret, az öt év alatt, több, mint félmillió! Az is erőt adott, hogy apám még annyi pénzt sose látott egybe. Nekem meg meglesz! Ebben biztos voltam. Hogy mit kezdek majd a pénzzel, mit kezdek az életemmel, arról fogalmam se volt, de volt időm gondolkodni bőven. TV-nk nem volt, sőt szinte senkinek a faluban, talán két családnak, akik gazdagok is voltak, autójuk is volt, de azok meg úgy fent hordták az orrukat, hogy nem lehetett megkérni, hadd nézzek meg ezt vagy azt a Tv-ben. A boltba jártak magazinok, meg olyan újságok, amiben a hírességek voltak, meg itt Pesten a nagy, fényes ünnepségek, az után sóvárogtam. Két éve dolgoztam már a boltban, kis falu, nem látsz idegent, mindenkinek ismered mindenkijét. Sőt, azt is tudtam, melyik napon ki mit vesz. Mert hét elején csak úgy az alap dolgokat vették, hétvégére, a vasárnapi ebédhez vettek egy kicsit többet. A faluban a tizennyolc évemmel, már bőven eladósorban lévő lánynak számítottam, de nem kapkodtak értem, nem volt nekem semmim, se hozomány, se egy darab föld, csak a részeges apám, meg az anyám, aki egyre többet ült a tűzhely mellet szótlanul napokig. Azt is tudta az egész falu. Nem udvarolt nekem senki, mert a faluban is fontos volt, hogy egy házassággal kicsit mindenki előbbre jusson, abban a nagy szegénységben. Na, nekem meg kicsit se hiányzott egy olyan ember, mint az apám, hogy majd húsz év múlva, dilisen bámuljak ki a fejemből, mint az anyám. Eszembe se jutott a fiúzás.
Április volt, de már elég meleg. Tizenegy óra körül járhatott, délelőtt nem volt senki a boltban, általában reggel jöttek vagy munka után. Emlékszem át kellett pakolnom a lisztet, mert a tulaj előző nap hozta valahonnan. Sort volt rajtam meg egy trikó. Egyszer csak, egy hatalmas, gyönyörű fekete autó állt meg a bolt előtt. Sose láttam még ilyen nagy kocsit. Kiszállt belőle egy férfi, hát, mint a magazinokban. Sötét öltöny volt rajta, vakító fehér ing, napszemüveg. Szerintem a mi falunkban, senkinek nem volt napszemüvege.
-Van cigitek, öcsi?- kérdezte a férfi. – Van-mondtam és indultam befelé a boltba. Bejött ő is. – Milyet kér? –és fordultam oda, ahol a cigik vannak. Látom, olyan furcsán mustrál engem. – Te lány vagy? – kérdezte, összehúzott szemmel. Az- válaszoltam- milyet kér? –Hány éves vagy-és a két ujjával meglazította az inge gallérját. Tizennyolc. Mért? –kérdeztem. Nem értettem, mit érdeklődik. De alig tudtam levenni róla a szemem, annyira előkelő volt. Tudod te, milyen szép vagy?- kérdezte és nyelt egyet. Na, hát én ezt még nem hallottam soha. Tudtam, hogy hazudik. – Én szép? Hiszen az előbb még fiúnak nézett. Mérges lettem, mit szórakozik egy ilyen előkelő itt velem. -Fogalmad sincs, milyen izgató, ha egy lány úgy néz ki, mit egy kisfiú. Ugye nem tudod? Ugye, fogalmad sincs ez mekkora adomány. Milyen ritka kincs! – Nem – hebegtem, mert elég zavarba jöttem. – Hol a főnök?- nézett körül. –Áruért ment. Nem értettem, miért keresi. – Szóval, nincs itt senki? Ketten vagyunk? – Hát – mondtam- ketten. Hátra lépett, megfordította a nyitva táblát és elindult felém. Azt se tudtam, hová legyek. Láttam, hogy izzik a szeme, szűz voltam, de nem voltam hülye. Tudtam mit akar.
Kerestem a szememmel, merre tudok menekülni, de elállta az utam. Csak jött és amikor odaért, nagyon erősen magához szorított. Olyan finom szaga volt, amilyet még nem éreztem soha. A frissen vasalt ing, a bőre illata, meg valami kölni keveredett össze, elszédültem tőle. Mintha száz keze lett volna. Fogta a fenekem, a mellem, a fejem, a combom, a lábam közt simogatott, csókolt ahol ért. Gyere- rekedt volt a hangja- gyere nem bánod meg! A két combomnál fogva rakott fel a pultra. Meg voltam bénulva, mozdulni se bírtam. Csak azt vettem észre, nincs rajtam se sort, se trikó. Hát, így vesztettem el a szüzességem. Amikor végzett, felhúzta a nadrágját, bekapcsolta az övét, a fejemen keresztül rám húzta a pólót, elvett egy cigit a polcról, odadobott a pultra húszezer Forintot, visszafordította a táblát és elment. Ültem a pulton, felül trikó, alul semmi, forgattam a kezemben a pénzt és azon gondolkoztam, hogy ez tényleg velem történt-e? Aztán, hirtelen észbe kaptam, itt ülök a meztelen micsodámmal a pulton, bármikor bejöhet valaki. Felkaptam a sortom, és eldugtam a húszezrest a többi mellé. Tíz perc alatt tettem félre annyit, mint rendesen két hónap alatt. Pontosan tudtam, két év alatt összesen 268 ezret tettem félre és most 288 ezrem van. És ráadásul egy ilyen gyönyörű férfi! A nevét se tudtam. Igaz, ő se az enyémet.
